381

 

Virágzik a kövirózsa

 

382

Utolsó nap, mint magoló diák. Nem lesz több vizsga, hétvégi iskola, könyvbe belealvás, munkából lógás. Végre, hat év után megszűnik egy nyomasztó kötelezettség. Talán több időm jut másra. Mondjuk a spontán létezésre. Domboldalon piknikezésre. Kevesebb határidő, kevesebb olyan időszak, amikor semmi másra nem jut.
Ha visszagondolok az elejére…
Akkor jöttem haza Bécsből, végre előteremtve a tandíjat. Huszonöt éves voltam. Úristen. A fél fiatalságom végigkísérte ez az intézmény. Lakásokat, férfiakat, hobbikat, hajszíneket, történelmi eseményeket élt túl.

Azért nem mondom, hogy hiányozni fog. Csak egy kis magasztosságot cseppent az utolsó, 21. tételem tanulásába. EU a 21. században, Lisszaboni stratégia. Ég veled, iskola.

Na jó, holnap még azért le kell államvizsgázni…

383

Jó hírek 1 – a tanulási szünetekben nézett Született feleségeket már egész jól értem angolul. Lehet, hogy egyszer tényleg megtanulok? Ha a tételek helyett ilyen gyakran bámulom továbbra is a monitort, biztos.

Jó hírek 2 – most, hogy befejezem a sulit, a munkahelyemen kitatlálják, hogy jár tanulmányi szabadság. Miért nem jutott ez pár évvel ezelőtt eszükbe…? Mindenesetre most az államvizsgára kapok négy egész napot! Mellesleg a szakdolgozatra tíz járt volna. ÁÁÁ… 

Jó hírek 3 – áldva és magasztalva legyen a jóisten, hogy a férfiakat rossz szemmel áldotta meg. Így aztán tudnak olyat mondani, hogy: a te fenekeden nincs is narancsbőr…
Tudod, azután, hogy az ember bugyiban már csak oldalazva mer közlekedni a lakásban – az évszázad bókja. Köszönöm.

384

Amikor tanulni kellene, egyszerre minden más fontos lesz. Inkább takarítok, mosok, levelezek, sütök – csak azok a fránya tételek ne.
Aztán ha a munka elfogy, olyasmikre vetemedem, hogy például bekapcsolom a tévét – amit egyébként nagyjából sosem. De láss csodát, mi sült ki ebből?
Hihetetlen, de asszem szimpatikusnak találom Pamela Andersont. Jó fej. Ugyan kicsit sok már benne a műanyag, legalább a többi gumibabához képest legalább van némi egyénisége. Bár lehet, hogy azt is a menedzsere csinálta. Mindegy. Egyesenek tűnik, nem üt át a sok játszma.
De psszt. Ilyet egy normális nő nem mond – hisz minden nő halálos ellenség, akiért a férfiak epekednek. Psszt. Én is le fogom tagadni.

Július elsején államvizsga.
Remélem, addig nem kezd el tetszeni még George Clooney is, vagy ilyesmi.

385

Egyetlen nap, de csupa-csupa csoda. Magyarország szép. Most annak éreztem.

És végre megkaptam a pipacsmezőt is!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

386

Soha nem értettem azokat a nőket, akik egy váratlan teherbe eséssel akarnak megtartani egy férfit. Mégis, mire számít? Hogy ettől jobb lesz? Hogy majd ha felpuffadt lábbal nyafog egy extra adag csokoládé fagylaltért – akkor az eddig instabil párja majd egycsapásra újra bele szeret?

És ha még egy cseppel több esze volna, akkor azt is tudná, hogy mit jelent ez a leendő gyermek életére nézve. Milyen jelent viharban foganni, nem várva érkezni, muszályból szeretve lenni, férfit is helyettesíteni.

Néha olyan sokkolóan tisztán látszik az út, az az út és azok a döntések, mely során tökéletesen elbaszódik egy-egy ember, emberpár élete.  

Semmire nem vágyom jobban, mint családra, de semmitől nem félek jobban, mint ennek egy rossz változatától. Egy elcseszett, mocsaras, zimankós kapcsolattól, összenyomott gyermekekkel. Finoman cizellált családi pokol…

Pedig hányszor megtehettem volna. Bármikor. És bennem is itt kapar a vágy, hogy gyereket, gyerekeket akarok. És érzem, hogy sürget az idő, és dühöngök és perlek az élettel, mert miért van a nőknek biológiai órájuk, ami sarokba szorít. És félek, hogy nem jön össze, és aggaszt, hogy elcseszem. És vonítanék, mert nem értem, nem jövök rá, hogy mi az, mi az a belső titkos dolog vagy sors, ami távolt tart attól, amit mióta eszemet tudom, szeretnék.

De tudom, hogy mit jelent felelősnek lenni egy Életért. Egy gyerek se nem eszköz, se nem plüssfigura, se nem kapcsolati terapeuta, se nem házasságközvetítő. Hanem egy kicsi lény, akiért felelős leszek, és számot kell adnom, hogy mivé lesz általam. 

 

Hát ezért sokkolnak az ilyen hírek. Mondjuk eszembe se jutott az a verzió, hogy esetleg ők is megváltozhatnak…

387

Az a tapasztalatom – állt össze bennem egyszerre – hogy egy férfinak minél több nője volt, annál gyengébb az ágyban. Persze van kivétel, mielőtt bárki megbántódna. Ez csak amolyan belső, érzelemmentes statisztika. És közel sem reprezentatív a minta. Mondhatni, hogy brit tudósok megállapították.

Aztán ha már így az eszembe ötlött, gyorsan gyártottam is hozzá egy elméletet. Mégpedig. Aki sokat csajozott, annak valszeg sok rövid kapcsolata volt. Egy rövid kapcsolatban pedig nem kell akkora fantázia a szexhez – az elején még minden tiszta izgalom magától is. Aztán jön a következő. A kevés nővel, esetleg több hosszú kapcsolattal rendelkező férfi viszont meg kellett tanulja a dolgok csínját-bínját, mert ugye ennek hiányában a hétköznapok elég katasztrofálisak. Így aztán ő nyer. Meg a nő.

Persze a brit tudósokk elfelejtik ebben az esetben, hogy van, aki képes a sok tapasztalatból is tanulni, hogy mi a helyzet a pornón felnőtt fiúkkal meg az esetenként begyűjtött komplexusokkal. De hát a brit tudósok sose végeznek túl alapos munkát…

Azt viszont nem tudom, hogy mi lehet a helyzet a nőkkel. Itt jönne elő az a pont, hogy minél szebb, annál gyengébb?

388

Boldogság természetesen nincsen, abban a lepárolható, csomagolható, címkézhetõ értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli. Mintha csak be kellene menni egy gyógyszertárba, ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert, s aztán nem fáj többé semmi. Mintha élne valahol egy nõ számára egy férfi, vagy egy férfi számára egy nõ, s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés, sem önzés, sem harag, csak örök derû, állandó elégültség, jókedv és egészség. Mintha a boldogság más is lenne, mint vágy az elérhetetlen után! Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyûjtik a boldogság kellékeit, a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is kell lenni, közben. S errõl megfeledkeztek. (Márai Sándor)

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum