367

Tulajdonképpen utazós blogot kellene írnom. Folyton úton vagyok. Nem panasznak mondom, csak épp megállapítom. Régen irigyeltem volna magam. Ma csak emlékszem rá, hogy ezért irigyelnem kell magam.

Azért egy-egy jól sikerült munka után nagyon jól esnek a köszönő és dicsérő szavak. De már nem ezért csinálom. Már megetettem a büszkeségemet is, hogy basszus, én túravezető vagyok, tudod, aki vezeti a népet a pusztán át, én, én, én.

Ma inkább már a felhőket nézem – csak ne essen – folyton esik. És a szemeket, azokat nézem még. Végülis ezért csinálom még. Meg persze a pénzért – de főleg a szemekért. Azért az élményért, amikor itt-ott felcsillan az értelem. Azokért a szemekért, akik boldogok, mert szép helyre vittem őket, és végre kiszakadhattak a hétköznapokból. Ilyenkor én is átélem velük az első élmények, az először-látások gyönyörűségét. És ott vannak a meleg szemek. Azok a szemek, amelyek egy emelkedőn szuszogó beszélgetés vagy egy éjszakába nyúló sörözésnek álcázott eszmefuttatás után tekintenek vissza. Igen, most már tudom, hogy Te is vagy, hogy te is ezen az úton vagy. Barátom. Még ha többet nem is találkozunk, de egy-egy órára olyan mély közösségek alakulhatnak ki ismeretlenekkel. Igen, ezért is nagy érték az utazás – talán ezért a legnagyobb. Mert olykor felcsillan egy-egy csillag – akik nélkül már azt gondolnám, hogy nagyon sötét hely ez a Világ.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum