És megtörtént a csoda: vannak vállalkozás ötleteim! Kivitelezhetőek! Megvalósíthatóak!
Már régóta ezen gondolkodtam, hogy mit lehetne csinálni, ami létrehozva akár magától működik, ami nem helyhezkötött, nem húsz nap szabis és neadjisten a gyes hosszú évei (melyek mondjuk négy gyerek miatt simán tíz terjedelemre is nyúlhatnak) alatt is űzhető. És most végre tudom.
Mindehhez lehet, hogy az is kellett, hogy hétvégén kaptam egy lökést, meg hogy múlt héten már annyira magam alatt voltam a munka miatt, meg a nem létező kilátások miatt, hogy legszívesebben bebújtam volna az íróasztal alá csokit majszolni. Vagy szétrúgtam volna egy kristály-pohár szaküzletet dühömbe. Mert nem elég, hogy munka keresés, meg válság, még az angolom sem elég jó, és az új lehetőségemet is lenyúlják, és itt bent már mindenki rivalizál, a főnököm töketlen, autóra nincs pénzem, céges autót kevés helyen adnak, ha valahová felvesznek, mire betanulok, mehetek gyesre, mire visszajövök, már idejemúlt leszek, de már most sem vesznek fel, mondván, hogy nemsokára úgyis szülni fog – szóval minden, ami a gazdasági- szociális- és nemi léttel kapcsolatos.
De most végre van fény az alagút végén. És tele vagyok ötletekkel…
Mondtam már, hogy költözünk?
