348

turist in Budapest…  

 

Ha nem én magam parkoltam volna le a mellékes szűk utcában, most talán nem is tudnám, hol vagyok. Románia? Kuba? Peru? Bármelyik lehetne. Őszi nap süt a színes, itt-ott omladozó házfalakra. A homlokzaton nagy, ócska táblák hirdetik, hogy cipő és cipzár javítás. A kapualjban törött lábú kárpitozott fotelban öregember bámészkodik. Festékes nadrágú férfiak szívják a cigarettát hunyorogva a napon, és Amerikáról beszélgetnek. Asszonyka tipeg a piacról, húzza a kockás bevásárló kocsiját, a zöldséges pedig néven szólítja a kuncsaftja kutyáját.

Illik ide a rózsaszín harisnyám is. Mosolyogva állok meg és nézek körül. Klauzál-tér, Budapest. 

 

 

 

Már elhagytam a Budapest táblát, sőt már azt az utat is, amin be kellett volna kanyarodnom. Térképpel a kormányon navigálok. Kihalt útra kanyarodok be. Hátha.

Aztán egyszercsak kinyílik a táj, és itt a rozsdás logisztikai telepek és a semmi határán feltűnik egy tó. Egy olyan igazi. Nádassal meg vadkacsákkal és horgászokkal. Megállok. A csónakból az öreg gyanakodva méreget. Ki az a hülye, aki itt fényképez. Az M0-ás morajlik nem messze, itt mégis mozzanatlan minden. Csak akkor keletkezik nagy robaj, mikor a víz partjára lépek, és a vadkacsák ijedt visítással rebbennek fel. Aztán újra csend. Egy szürkegém köröz lassan a túlpart felett. Hitetlenkedve csóválom a fejem – na de ilyet! Hogy egy ilyen tó – itt!

 

 

 

Elzárom a beáramló levegő útját, mert fulladozok az előttem ácsorgó teherautó füstjétől. Hat méter haladás, egy perc állás. Araszolunk a dugóban. Aztán elunom, és egy gyors jobbkanyarral a hegy felé veszem az irányt. Keskeny úton kapaszkodok felfelé kettesben a szökőúton. Nemsokára kiérek a házak körül, és a lábam előtt a város. Megállok egy garázsfeljárón, és átugrok az árkon. Panelrengeteg. Innen még majdnem az is szép. És itt a Kiscelli múzeum, a kastély. Előtte rét az ott? Vagy golfpálya? És milyen gyönyörű itt is az ősz! Rég nem emlékszem erre, ilyen tarkára. Ilyen buján festett színekre: ennyi világító sárgára meg égő vörösre. Na jó, elég az érzelgősségből, indulok haza. Bármerre is van. Még nem ismerem ezeket az utakat. Nem baj, majdcsak hazajutok. Oda, ahol szerencsére több a fa, mint a ház.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum