340

 Tegnap hosszú idő után újra felbukkant. Először meg sem ismertem. Évek óta jár be hozzánk az irodába, de még néhány mondatnál többet sose váltottunk egymással, az is csak hivatalos formalitás volt. Viszont úgy, de úgy néz rám, hogy a térdszalagjaim rögtön megnyúlnak. A kollégáim esküsznek, hogy csak rám. Én meg nem tudom, hogy képes valaki így nézni.

Most ott állt a bejárat előtt. Meg sem ismertem. Csak mikor köszöntem neki és felismert, akkor kapcsolódtak be azok a hihetetlen fényszórók. Amiről én is felismertem. De addigra már lefelé mentem a lépcsőn, és csak a hátamban éreztem a tekintetét. Ennyi. Ez marad ő. Akivel félévente egyszer összenézünk. Más nincs. De éppen ezért szép.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum