Az elmarad karácsony a legjobb karácsony?

Eddig ez az egyik legjobb karácsonyom, pedig nem is lesz karácsonyom. Hivatalosan. De a magam módján ünnepelek én is. Nem karácsonyfával és ünnepi vacsorával meg ajándékokkal – hanem épp azzal, hogy nem kell a zsúfolt bevásárlóközpontokban bóklásznom, a sütés és a takarítás közé bezsúfolni a fadíszítést, idegbajt kapni a dugóban, vagy ismeretlen rokonok gyűrűjében mégis egyedül lenni.

Én azzal ünnepelek, hogy békés vagyok már karácsony előtt is. És hogy kikiáltottam a decembert a jó cselekedetek hónapjának. Beengedem a sorba a tolakodó autósokat is, vastag borravalót adok a pincérnek, egy százast a hajléktalannak – egye fene, karácsony van! – felkiáltással. A boltos néninek megdicsérem a kutyás nyakláncát, ellapátolom a havat a szomszédnak is, és saját készítésű képeslapokat készítek a barátaimnak. Meg egy kis hóembert az erkélyre – tonhalas konzerv a kalapja, narancshéj a sála, kék golyó a szeme – a legszebb a környéken.

Szóval, jó így a karácsony. Már arra is gondoltam, hogy ha végre egyszer gyerekem lesz, neki is megtanítom ezt. Kicsit újrafogalmazzuk a Mikulás meg a Jézuska funkcióját.
Mi lenne, ha tényleg bevezetnénk a jócselekedetek hónapját mindenki számára?

Úristen, de mi van, ha véletlen rákapnánk, vagy magunkról megfeledkezve úgy maradnánk? A mindenségit, akkor egész évben karácsony lenne!

 

Este indulunk. Azért majd gyújtok egy csillagszórót a Holt-tenger partján.

Reklámok

Kreatív karácsony

A legviccesebb karácsonyi reklámok gyűjteménye – itt.

Pepsi-Christmas-Ad

 

 

Szélvédőmosó és önismeret

A régi mondás szerint, ha valaki átmegy egy dunai híd alatt, és kíván valamit, az teljesül – mondta a kétéltű buszon a kisasszony, miközben a Margit-híd alatt hajóztunk. És milyen szerencse, hogy mostanában már egészen pontosan meg tudom határozni, hogy mit akarok. Mert így az a néhány másodperc, míg áthaladunk alatta, pontosan elég arra, hogy minden fontosat felsoroljak.

Viccen kívül, nem mindegy, hogy az ember tudja-e, mit szeretne. És persze én is szentül meg voltam győződve róla, hogy tudom. Pedig nem.
Csináltam mostanában egy kis önturkászást egy tanfolyam keretén belül. Az egyik feladat az volt, hogy soroljak fel 20-20 vonzó és elkerülő értéket. Igen ám, de mi a vonzó? Mi a jó? Vegyünk egy egyszerű példát: az jó, hogy van párom? Nem, önmagában nem. Mert egy rossz kapcsolat éppenséggel elég rossz. Akkor mondjuk, hogy jó kapcsolat? Kinek? Nekem? Neki? Mindkettőnknek? Jó a kapcsolat, de rossz benne a szex? Folytassam még? Tehát már a megfogalmazás is igen sikamlós.
Aztán mire megtelik a táblázat két hasábja, jön a neheze: melyik lenne az az egyetlen, amit kiválasztanál arra, hogy állandóan jelen legyen az életedben, míg a többi dolog jön-megy. Ó, itt régen rögtön rávágtam volna, hogy harmonikus párkapcsolat. Aha. De mi van, ha mellette halálos beteg leszek? És mi van, ha egészséges vagyok, de nincsenek barátaim? Ha mindenem megvan, de nincs kedvem élni?
Több napig tartott, míg kiválasztottam. Ez persze nem jeleni azt, hogy most bármi megváltozik. De tudom, hogy mi a legfontosabb, mire kell a legjobban figyelnem.
Aztán bővíthető volt a lista a további öt legfontosabb elemmel, kiegészíve azzal, hogy mit tettem ezekért, és mit akarok értük tenni a jövőben.
Még nem vagyok kész vele. De sokat gondolkodom rajta. És azt hiszem, ez segíteni fog, hogy tényleg többet tegyek a fontos dolgokért. És hogy tudjam, hogy mik is azok a fontos dolgok. Tudod, kicsit olyan, mint mikor a mostani latyakos időben a szélvédő egyre koszosabb lesz a felverődött sártól, és az ember észre sem veszi már, hogy mennyire nem lát – aztán egyszercsak lemossa, és jééé…

Képrejtvény

 

Hol töltjük az év hátralévő felét? A megoldást lásd fentebb. Is. Igen, igen, meleg országnak tűnik. Ez itt épp egy sivatagi részlet. Nem, pálmafák nemnagyon lesznek. Na jó, akadnak, de nem olyan sok. De a tengerben fürdés biztos. Jelenleg húsz fok körüli a hőmérséklet. Igen, tevék vannak, persze, hisz van sivatag. De vannak városok is. Nagggyon régi városok is. Akár halottak is. Aztán vannak taxik. A taxik országa is lehetne. Az egyik. Bizony, alkudni is lehet, sőt kell is. Nagyon mulatságos játék.
Na jó, segítek még tovább. Itt van az a hely, ahonnan Mózes meglátta a kánaánt. Vagy ahol állítólag Jézust megkeresztelték. Sőt abból is van egy darab – ha már a bibliai történeteknél tartunk – ami ketté vált (tenger létére), hogy izrael népe átmehessen rajta. Nem, nem Izrael a megfejtés. De nagyon meleg már. Na jó, még egy legutolsó segítség: ebben az országban (is) található az a tenger, ami halott. És nagyon sós. Hogy lebeg rajta az ember. Igen – igen, az. Jordánia.

Jövő kedden éjjel indul a gép. A malév elfelejtette felemelni a repjegy árakat bizonyos időpontokra. Így január hatig maradunk. Két nagy hátizsák, pár térkép meg nyomtatott leírás. Az első szállás lefoglalva. A többi meg majd lesz valahogy. Mondjuk szenteste a Holt-tengernél, karácsony a meleg vizes vízeséseknél, szilveszter a Vörös-tengernél, új év a sivatagban. Vagy bárhogy is.

Ez lesz a pihenés, ez az ajándék, ez az ünnep – ez minden.

 

 

 

328

Hogyan süssünk gusztustalan almatortát?

Gondoltam közeleg a karácsony, és ha már az ünnepekről  meglógunk, legalább előtte tegyek ki magamért – így hétvégén háziasszonyost játszottam. Eredmény: egy gusztustalan almatort, harminc unalmas muffin, és egy duplán odaégetett (egyszer a tálba, egyszer a kuktába) csirkés tajine. Mint aki most járt először a konyhában.

Tényleg, leírhatnám gasztro-blogger stílusba.
Végy egy ismeretlen receptet. Lehetőleg az internetről, ahol nem ellenőrizhető az önjelölt szakácsok tudása. Végy egy új, ismeretlen konyhát, ahol még nem ismered a sütőt. Mivel nincs tortaformád, csináld szögletes tepsiben, hogy lehetőleg minél rondább is legyen. Mivel nincs nyújtófád sem (igaz, csak a hozzávalók elegyítése végén derül ki, hogy a tészta konzisztenciája nyújtást igényel, mert a recept csak annyit írt, hogy „tedd a formába”), így kísérletezz mindenféle hengeres tárgyakkal, majd állapodj meg nyugodtan egy folpakk-tekercsnél – a célnak nagyszerűen megfelel, nem ezzel lesz a baj.

A tészta alját egy cseppet égesd meg – végülis mindegy, úgysincs íze. Az almát hiába rakod rá szép mintában, a tetejére öntendő misung a végén úgyis egy sárga gusztustalan ragaccsá fog összeállni.

És ha minden tanácsomat követted – gratulálok, máris rendelkezel egy gusztustalan almatortával.

Később dacból süthetsz egy almás muffint is szintén ismeretlen receptet követve. Ezt nem lehet elrontani, mert a muffint soha nem lehet elrontani, de ez is lehet kellőképpen középszerű és unalmas.

Végül – miután a pároddal hősiesen megcsipegettétek e remekeket – hívhatsz éhes vendégeket, hátha mégis elfogy. De nagyon ne bizakodj: a muffin még csak-csak, de az almatortához senki nem fog nyúlni. Pedig rá se fognak jönni, hogy az almatorta lenne.

Tudni akarod, milyen a halál?

A halál nem halál és nem is vég. A halál egy gyűrű, két lét között. Legalábbis álmomban.
Ott egy burokban létezünk, melyben víz is van. Úszunk az asztallábak körül, mögöttem egy víz alatt fekvő férfi lebeg, körülötte virágszirmok és halak. Nem tudom mit akar, hogy akar-e bármit. Aztán épp mikor kiderülne, egyszercsak azt érzem, hogy vége. Vége a játéknak, meghalok, és miközben emelkedek felfelé, nagyon sajnálom, hogy ott kell hagynom a vizet meg az asztallábat meg mindent. Már megint, mert emlékszem rá, hogy volt már ilyen.
Aztán a burok tetején átjutok egy gyűrűn, és egy nagy, fehér, tejszerű valamiben lebegek, és már nem bánok semmit, valami nagy boldog béke telepszik rám, és nem hiányzik már az asztalláb sem.
Aztán óriási, fuldokló lélezetet veszek – és erre felébredek. Levegő után kapkodva ülök fel a szállodai ágyban.
Lehet, hogy arra a pillanatra tényleg meghaltam?

 

332

Ha már a színház nem volt jó, legyen valami, ami az. Cseréljük le az orosz rendezőt egy orosz animációs filmesre..

 

Az oroszok is simerik a humort

Ha már a színház nem volt jó, legyen valami, ami az. Cseréljük le az orosz rendezőt egy orosz animációs filmesre. Következik Alexey Alexeev!

 

 

 

 

Naphosszat a fákon

 

 

Ha valakit igazán szeretek, akár Kaposvárig is elmegyek érte. Mint Törőcsikért. Ha valakit igazán szeretek, még azt is megbocsátom neki, hogy az általam eddig látott legszörnyűbb darabban játszik. Egy fél hangyalábnyi választott el attól, hogy felálljak a darab közepén. (Más megtette – megértem. A kritikusok is megértik.)
Miért kellett ez neki? – kérdezné az ember – Miért nem választott egy jobb darabot a visszatérésre? Miért ezt a halálraítéltet? Ahol agyondolgozza magát a semmiért?
De talá nem ismerem ezt én is? A kettővel nehezebb feladat bevállalását? A kihívás mámorát és a csakazértist? Tán nem ő mondta, hogy “ha sikerül  jól megcsinálni, a közönség be tudja fogadni. És ettől csodaszép ez a feladat.”
De sebaj. Ha valakit igazán szeretek, tőlem rossz darabban is játszhat. Én inkább arra a képre emlékezem, ahogy a Nemzeti büféjében ül, és az újságja mögül kedvesen kiköszönget a rohangáló, félig-jelmezes színészeknek.

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum