LLL

3L – azaz LifeLongLearning – kántálták örökké az iskolában. És milyen jó is az. Csak éppen nem az iskolában. Vagyis általában nem. Hanem azt, amit az ember szeret. Imád. Érdekli. És ez lehet bármi – de tanulni kell. A világ új lesz és érdekes. Új távlatok nyílnak, új sikerélmények, esetleg az alkotás öröme.


Én is egész életemben tanulok. Nem csak az Élettől – bár az a legkeményebb lecke és a leghosszabb tananyag – hanem mindenféle mást is. Főzni, siklóernyőzni, varrni, francia manikűrt festeni, közgazdásznak lenni. Most éppen négyféle dolgot: síelni, gitározni, angolt és grafikát. Ja, ötöt – mert értékesíteni is.


Síelés. Majd a hétvége után kiderül, de bizakodó vagyok. Főleg, hogy most lesz lélekápoló segítségem is. Egyenlőre még több az esés-kelés meg fogösszeszorítás, de ígéretesnek mondható a fejlődésem.


Gitár. Olyan lelkesen gyakorlok, hogy magamra sem ismerek. Pedig sajog az összes bal ujjbegyem. De minden este boldogan ülök le a gép elé, fejemen a fejhallgatóval, és youtube leckékből gyakorlom a flamencot meg a rumbát. Ma egy kicsit tükör előtt is.
A legnehezebb az ütéstechnika. Megmutatja lassan, mozdulatról mozdulatra, aztán egyszer rendes tempóval: és már nem is látom a kezét, mert olyan gyorsan pörög, hogy az már a szememnek is sok. Nemhogy a kezemnek. De veszélyesen gyorsan tanulok.


Angol. Két alkalom múlva lejár a céges oktatás, de folytatni szeretném. Jó lenne valaki még mellém, mert az felezné majd a költségeket. Bár ha meg egyedül vagyok, akkor nagyon sokat haladunk. Lelkiismeretesen megírom a házi feladatokat, többnyire  több oldalnyi mondatfordítás. Vigasztal, hogy már vannak hibátlan mondataim.
További fejlemény még az ügyben, hogy irodailag költözni fogok, és egy angol sráccal leszek egy szobában. Akinek egyetlen szavát sem értem, mert olyan gyorsan beszél. De ha rábírom, hogy ne szegje kedvét, hogy mindent el kell ismételnie, akkor az felér majd még egy tanfolyammal.


Grafika. Az alkotás csúcsa. Órákat el tudok heherészni magamban, ha valami szép sikerül. Mondjuk egy szebb logo vagy prospektus borító, mint amit az anyacég szakemberei alkottak. Honlapszerkesztés is megyeget, talán tavaszra meglesz az új. Ja, és CMS-t is fognak nekem tanítani.


Értékesítés. Na ja. Csupa fül vagyok. Sokat olvasok. És gyűjtöm, amit nem tudok. Nem félek kérdezni. És kerestem iskolákat. Persze nincsenek. De indul februárban egy tréningsorozat, ott majd naggyon sokat tanulok.


Szóval, csupa izgalmas dolog.
Vajon erre gondoltak, amikor a 3L-t emlegették?

Most akkor gitáros?

Lelkesedésem a honlapkészítési és grafikai sikerek után újabb tetőfokára hág: talán gitáros leszek. Mondjuk spanyol. Spanyol gitáros. Jó, nem?

Tizenévesen kezdtem tanulni, mert imádtam a bátyámat hallgatni, mikor játszott. Ő kezdett igen lelkiismeretesen és jól belémverve az alapokat meg a kottát tanítani. De mire élvezhetően kezdtem volna játszani, lelépett otthonról, mert megnősült.
Aztán autodidaktán tanultam tovább – egész életemben leglelkesebben talán a zenélést tanultam: furulya, gitár, zondora, fuvola és minden más, ami hangot ad magából – de aztán mikor elköltöztem otthonról, nagyjából mind abbamaradt. Bécsben még zongoráztam, azóta olykor előkerül a fuvola is (de túl hangos). Ám sosem sikerült egyetlen hangszerrel sem kitörnöm az otthon tanult stílusból és a sajátomnak hitt korlátok közül. A bakancslistámon évek óta szerepel a gitár, de eddig mindig elmaradt.

Erre most tegnap egy barátomhoz beugorva egy gitárt pillantottam meg a nappaliban, és kiderült, hogy játszik, és van mégegy gitárja, és azt kölcsönadta, és adott házifeladatot, és játszottunk együtt, és otthon is gyakorolotam, és még megy, és most a vaterán gitárokat nézek, meg oktató videókat, és farsangkor a ruhaégetős bulin fel fogunk lépni a tűz mellett, csak úgy viccből – és már alig várom, hogy hazaérjek, és nyakonfogjam a gitárom…

Porszívóügynök

Az lettem, ami soha nem akartam: porszívóügynök.

Na jó, ez csak a sarkított igazság: valójában sokkal jobb a helyzet. Szebb nevem is van, mondjuk olyan, hogy üzletfejlesztő. És hát porszívó sincs, hanem az a szolgáltatás, amit eddig is csináltunk, és MLM sincs, hanem az a cég, ahol immár több mint hat éve dolgozom.

Összességében érdekes feladat. De főleg kihívó. Olyan munka, amit soha nem csináltam és soha nem is tanultam. De hát én szoktam mondani, hogy a munkában, abban aztán jó vagyok, bármi legyen is az.

Először is kezdem a könnyebb résszel, amit hobbi szinten már régóta csinálok: prospektus, prezentáció, honlap. Az anyavállalat design előírásait ügyesen kicselezve, ám mégis felhasználva azt. Hemzsegnek a fejemben az RGB-kódok meg stock-fotók. Unalmas időimben értékesítési könyveket olvasok, és prezentációkról álmodom. És alkalmasint büszke vagyok magamra, mert alkotok.

Tanulni pedig hasznos. Ügyesebb leszek, magabiztosabb, kreatívabb – és ki tudja, egyszer még a saját vállalkozásomban is hasznomra lehet.

Közben újabb gondolatok: hogyhogy megint egy csomó férfi közé kerültem. És az ügyfél mikor akar üzletet és mikor akar dugni. És hogy tudom ezt az egészet – mármint hogy nő vagyok – úgy az előnyömre fordítani, hogy se a saját, se más lelkét ne bántsam meg. (Most nem arra gondolok, hogy véletlenül épp akkor tipegjek be miniszoknyában az autószervízbe, amikor már háromezerrel túlhaladtam a garanciális időt.) Szóval ez még egy érdekes téma. Majd még írok róla.

Aztán meg persze nem csak a munka van. Mellette csinálom a saját honlapon, és baromira örülök magamnak, ha megtanulok – és meg is csinálok – akár csak egy olyan egyszerű kis dolgot, mint pl. a favicon.

És maradjon a végére egy másik nagy kihívás: Múlt hétvégén síelni voltunk. Igen, tudom, sportos a lány, nem kell ezen csodálkozni.
Pedig kell, mert a tavalyi térdtörésem és a műtét emléke még túl elevenen lebeg előttem.
De legyőztem (nagyjából) a félelmem, és még ha hatalmas lila foltok árán is, de megtanultam az alapokat. És a porcnélküli térdem is egész jól bírta. No persze még van mit gyakorolni: még egy meredekebb kék pályán is csak egy-egy repülés árán tudok lemenni ( tudod, amikor száll a hatalmas hófelhő, sílécek jobbra-balra, stb.),  és bizony még sokszor kell összeszorítanom a fogam, de már nem kell bőgve ülnöm a pálya szélén. Jó-jó, az is csak azért volt, mert lezártak egy kék részt, és két óra gyakorlás után egy fekete pályán találtam magam, és kissé bepánikoltam a huszadik esés után.

Ma meg vendégek jönnek, de még előtte befejezem a csempemosást a fürdőszobában. Ugyanis a múltkori gyertyafényes kádban-társasjátékozás közben az egyik gyertya kanócával hibádzott valami, mert most írni lehet a csempén a koromba. Mi persze először nem ezt vettük észre, hanem lámpagyújtás után egyszerre kezdtünk el röhögni egymáson, hogy milyen fekete az orrod belülről, mit csináltál?

 

Két hét, két hátizsák és két repülőjegy

Napok és csúcspontok – épp csak címszavakban

 o. nap – éjjel van, késik a repülő. Kreatív sminkmegvalósítás a dutyfree-ben. Vidám traccsparti a jordán reptéri buszon

 1. nap – Amman, a város forgataga. Első benyomások, ízek. Lepukkant hostel, koszos utcák, olcsó kaják, zajos piacok és kedves emberek. Első ismeretség egy igen kedves iraki férfival. Vizipipa és backgammon a balkonon. Helyi bkv, majd helyi busz Madabába. Buszon ismerkedés egy keresztény nővel (muszlim nő nem állhatott volna szóba velünk), aki később meghív az otthonába, majd családi vacsorára. Ismerkedés a helyi tradicionális ételekkel

 2. nap – Drága szálloda. Hosszú alvás miatt a reggeli elszalasztása, majd az aznapi tervezett kirándulásé is. Mozaikok és romok minden mennyiségben. Alku másnapra a taxisokkal. Karácsonyi mise egy jordán katolikus templomban, arab emberek közt. Életemben először éjféli misén – módfelett vicces. Muskátli-cserjék.

 3. nap – Kirándulás Mózes-hegyre (Mt. Nebo), majd lebegés a Holt-tenger só-koncentrátumos vizén. Elcsépelt fénykép: vízen lebegve könyvolvasás. Fekete iszap-pakolás teljes testre. Vicces és csíp. Meleg vizű források, ahol a helyiek szappanozzák magukat a szaunává alakult barlangban. Utazás Karakba. Este hosszú beszélgetés az „étterem” tulajdonosával az országról, a gazdaságról – a jordánokról

4. nap – Stoppolás a kihalt városból a buszpályaudvarra. Véget nem érő várakozás, míg a busz meg nem telik, és el nem indulunk. Átszállás Tafilában. Nem egyszerű, de mindent megoldunk. A viteldíj szinte csak jelképes. Nem úgy, mint az előző napi taxi. Danáig újra stopp. Ott ismerkedés hollandokkal és ausztrálokkal a tetőteraszon. Elnéptelenedett falu. Újszülött kiskecske. Naplementés séta a forrásig, isteni jó vacsora, utána a helyiek muzsikája és társasjáték. Megengedik, hogy doboljak velük. Még sose próbáltam. A nyaralás alatti egyetlen összezördülés félórája.

 5. nap – Utazás a jeep platóján. Egész napos túra a nemzeti parkban Mohameddel, hihetetlen homokkő képződmények között. Ebéd utáni napozás és parittyázás. Esti tea egy helyi ember tetőteraszán. Vacsora, zene, beszélgetés, játék.

 6. nap – Utazás Wadi Musa-ba. Shoubak vára. Bonyolult szálláskeresés, furcsa személyzet. Kirándulás Petrába. Mászkálás a kecskék után, és mindenféle helyekre. Ócska térkép miatt rossz út, kaland, találkozás sötétedéskor a pásztorral, aki holdvilág mellett keskeny szurdokokon kalauzol végig, titkos beduin utakon. Este jó vacsora. Erkélyen sörözés és játék.

 7. nap – egész nap Petra. Kirándulás a Monostorig. Kiskecskék és a Világ Vége. Kardamonos kávé és háztervezés.

 8. nap – Újra a szokásos reggeli, mint minden nap. Humusz, kenyér, kockasajt, főtt tojás – már nagy a csömör. Helyi busz Aqabába, szintén fillérekért. Ismerkedés a vidék történelmével. Magyarul beszélő taxis, vastag kacajjal. Hosszas alku a szállásra. Végre egy szép szoba. Csavargás a városban. Hajnyírás a borbélynál. Ismerkedés Mohameddel (II) – vicces magyar kifejezések. Gyöngyfűzés- és árulás a helyi turistáknak a piacon. Hosszú barátkozás a helyiekkel.

 9. nap – Reggeli kilátással a tengerre. Snorkel – ismerkedés a Vörös tenger lenyűgöző világával: tarka korallok, színes halak, tátogó fésűkagyló is hideg víz. Az új ismerőseink svédek. Leégés a szél miatt. Isteni halvacsora a városszéli bódéban. Szilveszteri mulatság Mohameddel és tánc jordánokkal, beduinokkal, palesztinekkel és kendős lányokkal. Teve úrfi. Újabb ismeretség egy palesztin fiúval. Felismerés: van magyar szexturizmus Jordániában. Középkorú női honfitársaink előszeretettel járnak ide egy kis szerelmi életért.

 10. nap – Újra tenger, csodás akvárium, kergetőzés a halakkal. Ebéd a parton, vacsora a halasnál a városban. Kényszerű tevegelés és becsapás. Helyi színpadi szórakoztatás, és találkozás itt is, ott is barátokkal. Mintha nem két napja lennénk itt. Új ismerőseink kanadai arabok, akik meg is invitálnak magukhoz Ammanba.

 11. nap – Reggeli, úszás, búcsú a halaktól. Mohamed lemondja a „sifatak”-ot. Utazás Wadi Rumba. Első találkozás a sivataggal. Utazás a platón, homokdűne, Titanic – gyönyörű. Bosszankodás, mert a vezető késlekedése miatt éppen lekéssük a naplementét. Elégedetlenség a tökölés miatt. Vacsora a beduin sátorban – parázson sült étel, meleg tea. Fényfestés és hihetetlenül csillagos ég. Alvás a matracokon – hideg van.

 12. nap – Hajnali kelés napkeltére. A vezető elalszik. Tevegelés tolódik, bosszantó. Már megint ugyanaz a reggeli. Tevegelés csodás jószágokon, de rövid a túra. Beduin lány ruha. Hosszú várakozás a vezetőre és mérgelődés. A jeep visszavisz a civilizációba. Kevés volt így a program, nagyon. A tevék ha már elég öregek, maguk döntenek úgy, hogy kimennek a sivatagba meghalni.

Amman. Jó szállás, majd Forest Gump az ágyból – micsoda civilizáció.

 13. nap – Csavargás a Citadellában és a római romok közt. Bóklászás az óváros bazárai közt. Szőnyegvásárlásból több órás játék lesz az eladó fiúval: backgammon, domino és zsír. Isteni kaja ez mellékutcai menzán. A konyhásfiúk fényképezkednek velem. Új találkozás a szőnyeges fiúval – ő is palesztin – majd vizipipa és játék éjfélig egy koszos kis helyi kávézóban.

 14. nap – Buszozás Saltba, ami állítólag festői. Nem tudom megerősíteni. Ősi fajátékokat játszó fejkendős aggastyánok a parkban. Ajándék a hazaiaknak. Saját meglepetés: egy nagy tábla „eredeti” backgammon és domino. Játék késő estig a már megismert kávézóban. Narancslé, vizipipa, játék. Bóbiskolás a reptéren, újra késés, majd érkezés másnap reggel a havas Budapestre, a komor taxis autójába.

 

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum