Tevének a tű fokán

A hétvégi síelés filozóikus ereményeképp egyetértek a Bibliával. És Mark Twain-el.

“A probléma nem azzal van, amit nem tudunk, hanem azzal, amit tudunk, de nem úgy van.”

Hallgatva az öndicsérő történeteket ismét arra jutottam, hogy egy önmagának mindig igazolást találó ember számára szinte lehetetlen a fejlődés. Én jó vagyok, én tudom, én értem, én nem vagyok ilyen. Mit fejlődnék, én rendben vagyok. Miféle segítség? Nem nekem van rá szükségem, hanem a férjemnek. Persze. És ezen a szinten meg is marad minden az idők végezetéig.

Éppen ezért bizonyos szempontból nagy ajándék, ha valakivel nagyon rossz dolgok történnek. Mikor az ember összetörik, mikor már nem biztos a saját jóságában, mikor minden rosszul, sőt nagyon rosszul megy – abban az állapotban ott lappang egy fantasztikus lehetőség. Mert ilyenkor az emberek egy része változtatni akar. És esetleg változtatni is tud.

Úgyhogy ha meg kellen jósolnom, hogy mely emberek fognak felébredni és a legtöbbet fejlődni néhány év alatt, akkor azt állítanám, hogy azok, akik most legalul vannak.
Ezért szorítok néhány ember esetében, hogy legyen neki sokkal rosszabb. Hogy romoljon el még jobban a kapcsolata. Hogy legyen még kibírhatatlanabb. Mert akkor hátha felébred. Ha már egyszer nem lógathatom fejjel egy hidegvizes hordóba…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum