42.

Én vagyok büszke rá, hogy negyvenkettő. Mármint hogy negyvenkettő, és ilyen csinos. Jól nézki. A titkárnőnk. És miért érdekes ez számomra? Azért, mert benne van a lehet. A lehet jól kinézni negyven felett is.

Jó, ez még odébb van. De tegnap épp azt néztük a hugommal a tévében (Mr és Mrs valamelyik adása. Otthon nincs tévé. Vagyis van de régebben csak ruhateregetésre használtuk, most már arra sem.), hogy milyen randák lesznek a nők, akik a fiatalságuk megőrzése érdekében telenyomják magukat botoxal meg szilikonnal meg festékkel – és végül csak egy élettelen harsány maszk marad.

Szóval büszke vagyok rá, ránk nőkre, hogy így is lehet.

Reklámok

Miért vettem ronda telefont?

Internet. Mobiltelefon. wifi. Gps. Web2.
Polifónikus csengőhang, wap, farmvill, Anita kedveli a fotód, onlinepóker.
Mire az egyiket megszokod, már itt a másik. Olykor furcsa, olykor idegen. És gyakran haszontalan.

Viszont most, tudod, most igazán elkápráztatott a technológia. Mondhatni, lelkes vagyok.
Ugyanis rendeltem egy Nokia 5230-at. Rohadtul nem volt egyszerű a céges listából kiválasztani. Mi a fontos a harminc telefon kétszáz paraméteréből? Persze, nő vagyok, a kinézete. Erre megrendeltem ezt a rusnya dögöt. Mégis lelkesítő. Mert van benne gps. Ezért.

De ez még mind semmi. Még az ingyenes navigációs szotver is mind semmi.
A valamit úgy hívják: Nokia Sports Tracker.

És mi ebben az annyira jó? Hogy sportra ösztönöz. Versenyt vívsz saját magaddal. 
Beállítod a helyváltoztatás módját – futás, séta, bicikli, stb. – aztán csak viszed magaddal. És mikor hazaértél, megnyomod a Stop gombot. Ő pedig megmondja, hogy merre jártál, milyen gyorsan, milyen magasan, mennyi kalóriát égettél – és felrajzolja a googli map-ra, ha akarod. A naptárban pedig megjelenik, hogy mikor épp mit csináltál. Grafikonok jelzik a teljesítményed. Edzésútnak mentheted. És ha épp úgy szottyan, fel is töltheted a közösségi oldalra, egész világ had’ láthassa. (ez nem vonz)

Sports Tracker

Én pedig egy gyarló becsvágyó ember vagyok, még magam előtt is szeretem fitogtatni magam. Büszke vagyok a szintvonalaimra, a naptár ikonjaimra meg az elégetett kalóriáimra. És már alig várom, hogy újra mehessek.

Így történt, hogy péntek este feltekertem a Norma-fához. Várj, megnézem. Csak 10 kilóméter volt. De háromszáz méter szint. Olyan meredek a grafikon, mint egy A betű. Egy nagyon meredek A betű. Vasárnap meg Szentendrei-sziget. Egy jó hatvanas. Igen, ott középen lapos, akkor söröztünk a Duna-parton. Itt meg a komp látszik. Fotó geotag-gel. A révész.
Jó ez a cucc. Holnap is megyünk?

 

Almáspite meg marhatrágya

BalkonvirágA hozzávalókat egy tálba összeöntöm.
A vajat a liszttel elmorzsolom.
A tésztát a tepsiben eligazítom.
A tetejét villával megszurkálom.

A balkonláda régi földjét megszurkálom.
A virágföldet és a marhatrágyát összeöntöm.
A csomókat elmorzsolom.
Az elegyet az ágyásban eligazítom.

Az almáspite egyébként almatortának indult, de az első változatot dühömben villával szétvertem és a kukában végezte. Ennyit a ki nem próbált receptekről. De nem adom fel. Így elbaktattam a kisközértve, vettem újra hozzávalókat, és ismét nekiáltam. Megsütöttem a jól bevált almáspitét almatorta krémmel és tojáshabbal. Jó lett. Csak sajnos órákig tartott, és úszott tőle a konyha. A főétel – sokkal finomabb és eredetibb – húsz perc alatt kész lett. Lila étel: Lilahagyma, bacon, csirkemáj, padlizsán, erdei gomba, tejszín.

A teraszon is tavaszodik. Rend lett, a ládákban új föld. A krókuszmező lassan elvirágzik, de már arasznyiak a tulipánok. És megvettem már a palántákat is. Million bells vagy Zauberglöckchen. (Itthon apróvirágú petúniának hívják, de nem tartozik a petúniák családjába – Calibrachoa)
Épp a hét elején találtam ki, hogy olyan dús és tarka és csüngő virágokat akarok az erkélyre, mint amilyet az osztrákoknál szoktam látni (már sok helyen leszoktak a muskátliról). De honnan vegyem meg hozzá a virágokat? A nagy kertészetek ezrekért árulnak egy-két tövet, nekünk meg kb. 10 méternyi ládába kell. És láss csodát, pénteken mit találtam az Aldiban? Ezt. Teremtés. 

 

Ez új

Hogy megpróbál ágyba csalni egy férfi – ez természetes. Hogy egy nő – már ilyen is volt. Na de hogy egy pár…

Milyen a boldogság?

Elmondom. Elmondom, hogy tegnap épp milyen volt.

Díszletnek egy gyönyörű város – Szeged.  Dóm előtt rohangászó gyerekek, macskaköves sétálóutcák, és végre tavasz. A nap süt, az emberekről lenyúzza a fekete posztókabátokat, és megtelik a téren a kávéház terasza. Kapucsínó és toast a napon, kabát nélkül. A szél belekap a szalvétába, a kövön egy galamb és egy veréb vitáznak egy fagylaltostölcsér maradékán.

Csütörtök van, munkanap, ez épp csak egy ebédszünet. Egy távoli városban, két hosszú vezetés között. De van. Ha veszem a fáradtságot, hogy felkeressem azt a kávéházat, azt a verebet és azt a galambot.

Otthon meg szerelem és krókuszrét vár.

Törmeléklejtő

Aprózódok, mint hőingadozás hatására a kőzetek. Még mindig jobb, mintha mállnék. Bár akkor meg megindulhatna rajtam a humuszképződés.

Elaprózódnak a napok, a feladatok, a célok. Úgy küzdök ellene, hogy a kavicsdarabokat kis sárga cetlikre gyűjtőm, melyeket az íróasztalomra ragasztva rendszerezek. Most körültekintve ilyenek vannak: két cetlin a keddi tenderleadáshoz szükséges hiányzó adatok. Egy a mezőfüggőség klinikai vizsgálatai módszereiről, egy a Joomla kiegészítőkről, melyel talán a vállalkozásom tudom elősegíteni. Egy a pontenciális új céges telefonokról, egy a jövő heti tennivalókról, egy a felhívandó emberekről, egy meg a délutáni pakolási listáról – mit kell vinni a síeléshez.

De a következő napokban a minusz tíz fokban és szakadó hóesésben való síelés ki fog fújni belőlem minden gondot. Arra sem fogok emlékezni, hogy van munkahelyem.
A cetlik pedig őrzik a köveket hétfőig. Vagyis keddig.

Borpárlat

Az állólámpa fénykörében a kognitív disszonancia redukció meg a mezőfüggőség a téma, az asztalon karaffban vörösbor, mellette némi csokoládétorta – a szoba másik végén pedig a zongora mellett Eden Atwood énekel. Legalábbis teljesen az lehet hinni. Szeretem az ilyen estéket.

Lovacska

 

Trek 2.3

 

Hát ilyen a kicsike. Csak piros gumikkal és szimmetrikus küllőkkel. Már semmi nem állhat a nagy tekerések útjába. Talán csak a hó, ami még mindig esik. Megint. Rá a szép, sárga krókuszaimra.

A művirág mikor hullajtja már?

Közintézményekben és vendéglátóhelyeken művirágok kihelyezése vázánként/kaspónként 100 000 Ft, azaz egyszázezer  magyar forint büntetést von maga után. Kivétel: a Bizottság által jóváhagyott kategóriák, pl. IKEA Fejka).

Epedve várom, hogy végre megszülessen egy ilyen szabályozás.
Miért gondolja bárki is, hogy egy szállodai szobában a fejem felett lógó, vegyesen zöld futó- és harmatcseppes rózsa kompozíció feldobja a helyiség hangulatát? Vagy a zsírszagban fuldokló vendéglő asztalán a nyomattszirmú sárga csokor elvonja a figyelmet az igénytelenségről? Lenne a fal inkább fehér, az abrosz pedig tiszta – csak úgy.

De nem: mint valami alattomos kór, mindenhová kiteszik az ízléstelenség eme bizonyítékát: a kis panziótól a sokcsillagos szállodáig mindenkit megfertőz…

Az vajon ünnep-e…

… ha az ember nemlétező vállalkozásának egyetlen konkurense kivonul a piacról?

… ha kiderül, hogy még létében sem volt teljesen konkurens?

Szerintem igen. És ez újra kedvvel tölt el, hogy többet foglakozzak vele – hisz már majdnem teljesen belezuhantam a halogatás kútjába – melynek fenekén már számtalan nagyszerű ötlet pihen (fotók ötletitől kezdve spanyol nyelvtanuláson keresztül cikkekig minden). Ilyenkor meg hirelen annyira de annyira sürgős lesz. Csinálni, indítani, most, holnap, nehogy valakinek szintén eszébe jusson, és egyik napról a másikra – mint egy gomba – felüsse a fejét a szabad piacomon. A piacomon.

Ezért képes lennék még az esti sörözést is lemondani – az edzésről már lemondtam a sörözés kedvéért.

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum