Feketétől feketéig

Mégpedig a Fekete erdőtől a Fekete-tengerig. (Látszik, hogy dolgozom: már a tenger helyett is tendert írtam…)
Hihetetlen lelkesedés tud elkapni akár hetente is a legkülönfélébb dolgok iránt.
Lelkesedésem új tárgya: végig a Duna menti kerékpárúton. Ez összesen 2870 km, Donaueschingentől Konstancáig. Mostanában úgyis az volt a legnagyobb probléma, hogy na de hová menjünk – múlt vasárap már majdnem otthon is maradtam emiatt. Hát most ezzel elleszünk egy darabig. Szépen kiszínezem majd a térképen, hogy melyik részt csináltuk már meg, és összegyűjtjük a kilómétereket.
Ezen a hétvégén kapásból vagy 170-et: Bécstől Wachau-n keresztül Grein-ig.

És igen, ez is a Duna. De ez a része majd pünkösdkor következik:

Telivér

lo2Séta, ügetés, irányítás, ügetés, séta… Így zajlik az óra. Az én lovam kissé öreg már, és a legnagyobb melóm azzal van, hogy haladásra bírjam. Már alig várom, hogy egy aktívabb jószágot kapjak a fenekem alá. Az ügetés nem könnyű, de izgalmas. És legalább annyi ritmusérzék kell hozzá, mint a zenéhez.
Abban is hasonlít a siklóernyőre, hogy itt is van mantrám. Csak nem szélirány, légtér, zsinórok tiszta lefutása ésatöbbi, hanem lent a kéz, laza a csukló, lent a sarok, zár a csizma, nem pucsít. A tanár már épp csak rámpillant, és tudom: ok, lent a sarok, lent a kéz….

Óra után bevisszük az állatokat, és amíg segítek etetni, beszélgetünk. Tegnap kiderült, hogy ezek a lovak arab telivérek. A vérvonalakat szigorúan ellenőrzik. Az én öreg lovam is egyszeribe fáradt öregemberből fáradt arisztokrata lett, mikor kiderült, hogy fel tudja mutatni a XVII. századig visszamenőleg az őseit. Nekem ez épp csak a XVIII. századig sikerült.

Volt egyszer egy repülőtér

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy, tágas rét. Mezei virágoknak és pacsirtáknak adott otthont, míg egyszer csak valaki úgy nem döntött, hogy más madarak is szállhatnának ide, nagy gépmadarak. Így aztán 1937-re el is készült egy csudaszép hely, amit úgy hívnak, hogy reptér. Hogy budaörsi reptér. A nagy gépmadaraknak.
A rét jófej volt, nem bánta, sőt örült neki. Hiszen örömet okozott az embereknek. Sokszázan fordultak meg rajta naponta, és vagy harminc gépmadár szállt le s fel, hajnaltól késő estig. Merthogy ez volt a rét országának a nemzetközi reptere. Bizony.
Aztán jött a háború, és az emberek már csak a lövöldözések miatt repültek – csúnya idők jártak. A háborúban aztán lerombolták a készülő ferihegyi repteret, így aztánt egészen 1950-ig ez a rét maradt a nemzetközi repülőtér – mégha kicsit szűkös is volt.

1950. május 01-én aztán elköltöztek a nagy gépmadarak az új fészkükbe, Ferihegyre. De a rét belátta, hogy nem kell búsulnia. Mert nagyok helyett jöttek kicsi vasmadarak, sport- és mezőgazdasági gépek, meg szitakötők is. És itt tanultak a fiókák repülni. Így hát újra megtelt a fészek élettel.

Ma viszont épp arra jártam, és azt láttam, hogy a rét nagyon szomorú. Olyan nagyokat sóhajtott, hogy még az éppen felette vadászó vércsék is megijedtek.
Leületm hozzá egy cseppet, és meghallgattam. Azt mondta, nagy bánata van, mert halálosan beteg az épülete. Az a hajdanvolt, gyönyörű, modern. És senki nem foglalkozik a betegségével. A madarak és a fiókák nem tehetnek mást, csak fájdalomcsillapítót adnak neki. A hajdanvolt pedig lassan eltűnik, megeszi a csalán és a fagy. És a rét újra sóhajtott, hátán zizgett a fű.

  br1  br2

A cellulitisz és a design

Ki tervezi a kozmetikai készítmények csomagolásán a feliratot? A flakkon-designer? Vagy a marketinges? Bárki is, azt hiszem, hogy nem nő, vagy legalábbis nem egy büszke nő. Vagy egy büszke, de húszéves nő.

Mert egy öntudatos, hármassal kezdődő életkorú nőnek biztosan nem jutna eszébe nagy betűvel olyanokat írni a tubusra, hogy cellulitisz gél, meg a tégelyre, hogy öregedést gátló pakolás vagy a mélyebb ráncok eltűntetésére?

Mert ki az, aki szívesen hirdeti a fürdőszobájában, hogy bizony rajta is nyomot hagy az idő? Melyik nő szeretné, ha a férje azt látná, hogy idővel a hamvas bőrre feiratú rózsszín tégely átadja a helyér az érett bőr-nek? Vagy ha a vendég a fürdőszobában azonnal megbizonyosodhatna róla, hogy a helyi illetőségű hölgy feneke cellulitiszes, vagy hogy épp terhességi csíkokat kezel?

Minden másnak olyan jó, érthetetlen, hangzatos nevet tudnak adni, minthogy Vanish Oxy Action Max, és maximum az apróbetűs utal arra, hogy mire való. Miért nem tanultnak már, tervezőkéim?

Miért nem lennék jó gasztroblogger?

tortiHát mert nem főzök. Legalábbis nem annyit, hogy ezzel bármilyen kicsi blogot meg lehessen tölteni. Egészen leszoktam róla, legalábbis elnapoltam azokra az időkre, amikor gyesen leszek.

De ma, csak úgy szórakozásból főzni fogok. Nem ér röhögni, egy újabb almatorta változat lesz – tarte tatin. Hátha ezt most nem rontom el.
És ha már nemzetközi konyha meg serpenyő – akkor még egy kis spanyol tortilla is, amit még Cookie tanított. Mindenkinek javaslom, aki szeret kevés hozzávalóból gyorsan finomat csinálni. A spanyolok tejföllel és salátával eszik, akár hidegen is.
A tányérral megfordítás kicsit bonyolult elsőre, de ezt ellensúlyozza az az előnye, hogy szinte minden maradékot bele lehet sütni. Így kell csinálni.
Na, látod, most is csak simán belinkelem ide a receptet, ahelyett hogy szépen leírnám. Na ezért nem lennék jó gasztroblogger. Ok, legalább egy fényképet beteszek…

Ez is Duna?

szhdHát én nem is sejtettem, hogy ilyen is lehet a Duna. Pedig mellette nőttem fel. Gyermekként is álltunk már térdig a vízben, várva az uszályok keltette hullámokat, anyám a kövön ülve figyelt. Kutat is ástunk, s néztük, hogy tölti fel a talajvíz. És órákig, rendületlenül tanultam kacsázni. Hát nekem ilyen volt a Duna. Meg esetleg még a Kis-Duna, mikor Tahi mellett voltunk egyszer úszni, és majdnem elsodorta a hugomat.

Amit most láttam, az egyenesen vadregényes. Horgászok, nádas, vadkacsák. Kis stégek, kunyhók, zátonyok, fehér homokos partok. Szinte karnyújtásnyira. Tekerj egyszer végig a Csepel-szigeten, Ráckevétől Soroksárig, s meglátod. Vagy inkább menj rögtön egy kört, Csepeltől Tökölre, át Ráckevére a gáton, majd vissza Szigethalom  és Soroksár felé. Tisztára más Magyarország.

Flow

Két napja még elképzelni sem tudtam a leendő cégem logoját, most pedig kész. Betűtípusok, színpaletták, stílusok és grafikák tengeréből egyszercsak kiemelkedett. Olyan elégedetten gyönyörködöm benne, mint anya a gyermekében, aki újra és újra a kiságy fölé hajol.

És mellesleg megtanultam miatta vektor grafikát készíteni. Közben a születő mű annyira felszította bennem a várakozást és az alkotás örömét munka közben, hogy elmaradt az ebéd, az ivás, a moccanás is. Emiatt két hüvelykujjam és a nyakam azóta nem mozog.

Tavasz

Amíg elfordultam az ablaktól, hogy lapozzak egyet a naptáron, kizöldültek a fák.

Tyúk vagy tojás

Hallgatok az intuíciómra, és lám, jól éreztem, így lett,
vagy:
amit intuíciónak gondolok az a gondolat megteremti önmagát, és azért lett így?

 

– Áj em veri gud..

… éneklem bömbölve az autópályán.
Persze, egy órával azelőtt nagykabátba burkolózva sunnyogtam be a főportán. Akkor nem volt ilyen nagy a szám. De még mindig megijeszt a munkám súlya, még mindig félek az ilyen napok reggelein, hogy de mi lesz, ha elrontom, ha elbénázom. Ha nem tudok megnyerni egy lehetséges óriáspartnert. Ha nem lesz meg a hétszázmillió, és bezár a cég…
Aztán mikor jól sül el, olyankor jön rám a Grammy-gyanús éneklés. Többnyire jól sül el. De még kell ilyet bömbölnöm egy párszor, hogy ezt elhiggyem.

Mennyivel egyszerűbb volt a beszerzés…

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum