Vattacukor

Olyan óvatosan settenkedik vissza a jóidő, hogy először fel sem tűnik, hogy immár feleslegessé vált a télikabát. Mint a sokat vert kutya az új gazdinál – én sem dőlök be az első napsugárnak, hanem ugrásra készen várom a következő csapást. Csak úgy, mexokásból. Júliusra elmúlik.

Tegnap este óriási, fekete szemeket sminkeltem magamnak, gyakorlásból. Hiába sikerült jól, idegenül festett az arcomban, mint egy gyászjelentés. Így inkább foglalkoztam a fotók válogatásával, ha már egyszer kész lettem a fotós honlapommal. Igen, az élmény volt. Kalandozni a html kódok világában, és hitetlenkedve figyelni, ahogy az egyszerű karakterláncok életre kelnek: színek, versek és képek jelennek meg nyomukban. Még mindig nem tudtam megszokni, még mindig mágia. Még ha birtokában is vagyok.

Egy hónap múlva megveszem az új gépemet. Az első tükörreflexest. Már szinte kiválasztottam, de ma, miután élőben is kézbe vettem, valami csalódott íz maradt a szájpadlásomon. Nem tudom meghazudtolni magam, nő vagyok, és hiába szuperjó egy gép műszakilag, mégis zavarnak rajta azok az apró fényes pöttyök a matt borításon.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum