Nyár?

Tegnap elégedetten veregettem meg a vállamat, hogy nolám, nem költök én mindig haszontalan dolgokra, idén nyáron például még egy új cipőt sem vettem. Úgy látszik, lassan felelősségteljes felnőtt leszek.
Aztán lassan leesett, hogy nem csak hogy nem vettem, de még nem is hordtam idén az igazi nyári cipőimet. Szóval így könnyű. Tizenhat fok van, esik az eső, a színes papucsok még dobozban, és túl vagyunk a nyári napfordulón.

A csütörtökön induló hegymászás-sorozat helyszínein pedig tökig érő hó van. Nagy szopásnak nézünk elibe…

Kompromisszum

ch2Megveszem a fél kiló cseresznyét még ötszázért is, mert germesdorfi és mert imádom. Aztán elkövetem azt a hibát, hogy belekukkantok. És visszanéz a kukac. Azt az egyet eldobom, de végül megrántom a vállam, és eszem tovább. A cseresznye az cseresznye, a kukac meg szépséghiba. Az is cseresznye.

Tegnap házi bio változat állt a házhoz, természetesen bio kukacokkal. Rendületlenül eszem ezt is, csak azt dobom el, amelyiken már akkora a lyuk, hogy szinte látom beül a nappalit.
Most, hogy már egész természetes a lárvák (cseresznyelégy – Trypeta cerasi L) fogyasztása, megértem az ázsiaiakat is  a csótánnyal. Bár boldogabb vagyok, hogy mégsem az lakik a cseresznyében.

Nikon bébi

Annyi biztos, hogy a várandósság több  mint kilenc hónapig tartott – sőt tizenegynél is tovább (ameddig a lovak vemhesek). A vajúdás kezdődött év elején. Milyen legyen. Melyik, hogyan, miért. Érzelmek, kritikák, érvek ütköztetése kockás papíron hónapokig, mígnem ma végre megérkezett, sok éves álmodozás és várakozás és gyűjtögetés után … tarararááááá …. az első tükörreflexesem!!!

Keresztelőbeszédként (van ilyen?) elmondom, hogy kívánom, hogy fényes objektíve sokáig csillogjon, és legyen mestere a pillanat elcsípésének, az élmények elraktározásának, a szépség még szebbé tételének.
(És egy kicsit fogyókúrázzon – vagy szebben mondva vigyázzon a vonalaira – mert egy kicsit nehéz. Javaslom a káposztaleves kúrát.)

 

nik

Vándorbogár

Emlékszel, milyen volt? Mennyire vágytál utazni, és milyen boldog voltál, amikor barátokkal megszerveztetek egy húsvéti Rax-túrát Ausztriába? Emlékszel a készülődési lázra, arra a kis gyomorszorongató izgalomra, hogy juhhé, megyek, leakasztják a pórázt, utazunk, ráadásul külföldre. És nem munka miatt.
A határátkelőhely szürke romantikája, idegen pénz, más közlekedési táblák. Magashegyek, kicsi falvak, erkélyekről zubogó muskátlik, tehénszarszag.

És most azt veszed észre, hogy egy hétvégi ausztriai kiruccanás már csak olyan, mintha a Börzsönybe mennél. Hogy a tábori szálláson már van kedvenc ágyad, és az osztrák tulaj boccint: tudom, a szokásosat. Ebben a hónapban minden hétvégén külföldi program van, sőt a végén egy kis nyaralás is. Több mint a hónap fele a misztikus külföldön. És már alig tűnik fel.

De tudod aranyom, fel kell, hogy tűnjön. Mégpedig most. És nem akkor, amikor majd a babakocsival a ház körül rovod a köröket és nem jutsz messzebb a sarki játszótérnél. Szóval hozd vissza most és élvezd ki fenékig az élményeket! Talán segít, ha az emberek szemébe nézel, azokéba, akik rajtad keresztül jutnak ki, akik először jönnek. Nézz a szemükbe, és fenékig!

Köszi

Nagyon-nagyon-végtlenül hálás vagyok annak, aki feltalálta a kontaktlencsét. És a tampont.

Titok

Rájöttem egy nagy titokra, már-már összeesküvéselmélet is lehetne. Mégpedig hogy a szoláriumos csajok agyát titokban elszívják. Mondjuk a légkondin keresztül.

Legalábbis más magyarázatot nem találok arra, hogy az utóbbi hat évben tett szoláriumlátogatásaim alatt annyi borzasztóan buta eladó csajjal találkoztam, hogy ez már dönt minden statisztikát meg valószínűséget. Ez nem előítélet: én is voltam pultos, biciklikölcsönzős, kocsmáros; van műkörmöm és mesterségesen barnítom magam. De semilyen más szakterületen – butikos, fodrász, irodista, hentespultos, takarító – soha nem találkoztam ilyen koncentrált és megmagyarázhatatlan, mély sötétséggel.
Aztán ma, mikor beindult az állószolárium ventilátora a fejem fölött, végre rájöttem. Tuti, hogy elszívják.

256

Ülünk a Platánban, fú de ismerős az a srác. Lefeküdtél vele? Nem, akkor emlékeznék rá. De akkor mi lehet? Munka, utazás, tárgyalópartner, utas? Ó, végre, megvan, a múlt heti bográcsozáson volt. Arra megyek, hellószia. Mosolyog, megismer, hogyvagy, puszi. Ti meddig maradtatok? Hát, eljöttem én is, de a többiek ott aludtak. O, pedig este volt valami balhé, de akkor nem láttad. Szó szót követ, holmi esküvőt emleget, vagy tíz perce beszélünk, mire rájövök, hogy nem az vagyok, akit gondol. Lehet, hogy ő sem az, akit én gondolok? Mindeketten ismerünk valakit, aki hasonlít ránk. Mégis ismerem, de máshonnan, jól tudtam, a bográcsozásból. Jaj, neharagudj, mentegetőzik. És jót nevetünk, helló mi van veled – most már tényleg.

Nem haragszom, ismerem ezt. Jön szemben a lépcsőn, helló szia, ki lehet az, nem tudom, csak ismerem. Mekdonáldszban hellószia, nem tudom, hogy ki az. Végre rájövök a beszélgetés közepén, ő az aki tavaly vizitúra. Aztán mikor másról beszél, tíz perc múlva rájövök, hogy mégsem az, hanem egy másik, csak most öltönyben van.

Irodaház, ebédelek, hellószia, jó hogy látlak, de már okos, mondja is: a hétvégén találkoztunk, uton voltunk közösen.

Persze azért mindig mentem magam. Sok az ember, sok a hely. Júniusban csak utakon lesznek éppen kétszázan.

Pályát módosítok!

Már megint sokat képzeltem magamról: annyit láttam már, hogy hogyan dolgozik egy körmös, hogy gondoltam, ilyet én is tudok. Úgyhogy tegnap net + youtube segítségével profi körmössé képeztem magam, majd céltudatos lépésekkel a szakbolt felé vettem az irányt, ahol már az imént tanult apró taktikák birtokában eladói segítség nélkül is összeszedtem a hozzávalókat.
Este amint hazaértem – még azt is nehezen vártam ki, hogy lenyeljem a vacsorát, mert mindent azonnal akarok – nekiálltam. Ekkor lehetett nyolc óra. Este tízre már jól fejlett, alaktalan, francia-kétszínű porcelán halmozódott groteszk tornyokban mind a tíz körmömön. Itt már nagyon izgultam, hogy mi lesz ebből. Egy órányi csiszolás és polírozás után természetes, vállalható ujjvégek kezdtek kirajzolódni, én pedig boldogan rohangáltam körbe a szobát, hogy sikerült, nééézd, én csináltam, életem első műkörme, ugye milyen szupi?

Egyébként pont olyan, mintha frissen lenne lakkozva a sajátom: se nem hosszú, se nem szögletes. Csak az az egy nem jött be eddig, hogy időt akartam spórolni vele. Bár ha összeadom a háromnaponta esedékes körömfestést…

Aukció vagy lottó?

Aki a Bidrivals-t kitalálta, az egy zseni. Kár, hogy nem nekem jutott eszembe. Bár hogy juthatott volna eszembe, mikor abban nekem (mármint az eszemben) nincsen benne ilyesmi, lévén, hogy a matematika elég távol áll tőlem.

Épp csak azt tudom kiszámolni, hogy a kontaktlencse dioptriám hogy függ össze az életkorommal és azzal, hogy mennyire megy az agyamra a Vision Expressben rendszeresen tapasztalható töketlenség.

Giccs

-Te vagy a kedvenc csajom – mondja, mikor este hazajön.
-Mennyiből?
-Mit szeretnél, dinka, mennyiből legyen?
-Csak provokállak, és ha bármit is válaszolsz belekötök!
Nevet, mellém bújik az ágyba, majd képennyal.

Statisztikailag sokkal kevésbé kellene szeretnünk egymást ennyi idő után. 

 

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum