Csak egy hétköznap este

xA konyha jobb sarkában van egy pont, ahol erősebb a gravitáció. Ennek következtében a padló rendszeresen magához vonja a tárgyakat. Tegnap épp a készülő hagymatortám féligsült tésztáját. Ahogy csendesen anyázgatva markolászom a forró linzert a kőről – még a reggel leesett levárosüveg cserepeit is kerülgetnem kell – a vállamhoz szorított telefonba pakolási tanácsokat osztogatok a hétvégi kirándulással kapcsolatban.
A második nekifutásra már elkészül a torta is. Aztán acetonos vattába csomagolt ujjvégekkel írok egy kis angol házit, majd felbontom az új műköröm-alapanyag-próbacsomagot, melyre még délután tettem szert közvetlenül a turkáló látogatás előtt. Az új anyag nem okoz csalódást: olyan, mint az álom – lelkesedek, míg el nem készül. Majd aggódni kezdek, hogy mi az istenért nem köt meg – ilyet még nem láttam. Fél szemmel részt veszek a filmnézésben, még oda is kucorodok egy kicsit – csak a társaság kedvéért. Aztán az utómunkálatok után kiülünk az éjszakai teraszra, és legyintek: elég lesz locsolni holnap is. A muskátli kibuggyan így is, a paradicsomok dézsája pedig leginkább egy dzsungelre hasonlít. Reggelire megint lesz egy pár szem.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum