A jóslat

Azt mondta, ne menjük az aquaworldbe, mert azt álmodta, hogy ott meghalok. Mondtam, ez már régen volt, meg ugyan már. Az épület előtt megkönnyebbülten sóhajtott fel: nem is ez a hely volt az. Nem ilyen modern volt, inkább valami római fürdőhöz hasonlított. Aztán benézett a díszletekre, és elnémult. Az volt.

Hát meg ugyan nem haltam, de tegnap óta úgy mozgok, mint egy giliszta, akit éppen ketté vágott az ásó. Lassú féregmozgással, időnként megtarkítva egy-egy hangos szisszenéssel vagy úrihölgyhöz nem méltó káromkodással.
Úgy jártam, mint anno a siklóernyős oktatóm, akit az extrém sport közben nem ért baleset, de a zebrán elütötték és hetekig gipszben feküdt. Én sem a nagy és félelmetes hegycsúcsokon sérülök meg, hanem egy olyan vizicsúszdán, amelyen minden százötven centinél magasabb ember szabadon garázdálkodhat.
Részleges izomszakadás, de csak sok kis nagyon apró – nyugtat az orvos, miközben egy jéggel teli nylonkesztyűt nyomok a combhajlatomba. Állítólag az izom magától gyógyul. Így aztán elféregmozgok a kocsiig.

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum