Levél (jóval) későbbi önmagamhoz

Szia. Jól nézel ki. Pedig lassan ötven felé jársz.
Tudom, hogy jól csinálod a dolgaid, ügyesen boldogulsz – elég csak rád nézni.
De pár dolgot azért eszedbe juttatnék, hátha véletlen elfelejtetted már. Emlékszel, ezeket a sorokat egy rokonlátogatós hétvége után írom. Hogy mire annyi idősek leszünk – Te meg én – mint ők, nehogy elfelejtsük. Szóval.

Ha azt szeretnéd, hogy a gyerekeid ne sóhajtsanak egy nagyot, mikor megszabadulnak tőled – akár veled élnek, akár nem – akkor tartsbe az alábbi néhány szabályt:

Bármilyen érdekfeszítőnek is tűnik számodra a délutáni vitád a hűtőszerelővel vagy a bosszúság a zöldségessel, aki kukacos káposztát adott, ne meséld végig nekik a sztorikat, hidd el, baromira unják, bármilyen édesen is mosolyognak rád. Keress inkább egy unatkozó szomszédasszonyt erre a célra, vagy írj blogot komment box-al.

Való igaz, hogy nagyszerű ember vagy sok élettapasztalattal, de ne akard folyton kritizálni őket, megmondani mit hogy csináljanak. Hidd el, ők is okosak és jól fogják csinálni – hisz a te gyerekeid.

Mielőtt ki akarod oktatni őket erkölcsileg vagy párkapcsolatválasztásilag, kicsit ugorj vissza az időben, és jusson eszedbe a saját történeted. Ugye, szükséged volt arra a sok marhaságra ahhoz, hogy ez legyen belőled? Na látod. Adj nekik is szabad kezet.

Ha jó kapcsolatot akarsz, beszélgess velük. Nem, nem, ez nem azt jelenti, hogy beszélj megállás nélkül. Nem. Kérdezz. És érdekeljen is, amit mond. Emlékszel, milyen szomorúan vetted tudomásul anno, hogy az öregek mindig csak beszélnek, de sose kérdeznek? Vagy ha igen, az csak a bevezetője az újabb mondókának? Vagy egy kérdésbe bújtatott szemrehányás? (Aztán mikor mész már férjhez?) Szóval kérdezz, de igazán.

Hogy a gyereid mondandója ne hangozzon úgy, mintha hottentottául beszélnének, légy képben a modern világban. Nem fog ártani, ha megismered a legújabb dolgokat – legalább trenírozod az agyad. Emlékszel, milyen nehéz volt szót érteni  fiatal korodban azokkal, akik nem tudták, hogy mi az az internet, vagy hogy miért jó a gyereknek, hogy valami fészbúkon lóg? Szóval tanulj egy kicsit, a kölök meg még büszke is lesz rád.

Aztán ha így teszel, talán már nem kell a gyerekeid szemére hányogatni, hogy miért nem jönnek haza vasárnapi ebédre, vagy miért nem néznek feléd sose – mert keresni fognak, jönni maguktól. Csak teremts egy olyan közeget, amiben jól érzik maguk. És nem csak te, magad.

És végezetül de legfőképpen: legyen életed, a gyerekek mellet és rajtuk túl. Ne az legyen a létezésed értelme, hogy oldalast süthess nekik vagy hogy hetente felhívnak-e, mert így nagyon ki vagy szolgáltatva a csalódésnak. Élj boldogan, legyél vidám – és imádni fognak.

Hát ennyit szerettem volna. De szerintem tudod te ezeket. Csak mikor ezt írtam, még nem tudtam, hogy biztosan tudni fogod-e. Na pá, megyek is, hallom már megjöttek a gyerekek, rohannak be a kapun…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum