Tükör

tkrMennyire másként látnak engem a körülöttem lévők, mint én magamat…

Például hogy én milyen könnyen teremtek kapcsolatot idegenekkel, és hogy könnyű nekem, mert én nem vagyok gátlásos. Vagy hogy azért hívott meg a cégéhez, hogy beszélgessünk, mert olyan szimpatikus voltam neki a legutóbbi konferencián. Mert látszik, hogy érdekes személyiség vagyok. A sminkeslányok meg agybafőbe dícsérik a szememet, hogy milyen szép, meg milyen nagy, és hogy mennyire látszik belőle, hogy egyenes jellem vagyok. Ilyenek.
Pedig ha a tükörbe nézek, egy fáradt lányt látok, semmi különöset. Azt látom, hogy nem jut egyről kettőre a munkájával (természetesen külső körülmények miatt, csakis), hogy már alig hisz a vállalkozási ötletében, és hogy ráférne egy új frizura.
Jó, hogy vannak ilyen emberek (meg egy boldog párkapcsolatom – fújjj, de nyálas).
Mert így csak-csak belekacsintok a tükörbe.

 

Reklámok

Mindenfélék

Ma esett le, hogy a jövő hétvége hosszú. És szalma  leszek. Hová lehetne elmenni jó messzire és kivel?

Én csicsa nélküli de szép nagy menyasszonyi ruhát képzeltem el, valamit Demetrios-tól. Ő a sellő fazonban látna gyönyörűnek. Ennél eltérőbb hozzáállásunk nem is lehetne.

Tegnap a céges bowlingozás utolsó másfél órájában három pályán játszottunk öten, tizenöt név alatt. Én helyettesítettem a kettes pálya összes női szereplőjét. Egyéniben nyertem, összesítettben döntetlen.

Estére vendégeket várunk. A tök tegnap már átlényegült vidám lámpássá, a belsejéből ma leves lesz. Desszertnek tarte tatin lesz – a kedvenc süteményünk, ami ráadásul valahogy mindig jól sikerül.

Hiába fogadtuk meg szentül Portugáliában, hogy itthon is sportolni fogunk – azóta sem mentem futni, a konditermet is csak kívülről látom, és egyetlen reggel sem csináltam egyetlen felülést sem.

Túlspirázom.

trtNagyot szeretne, emeleteset. Milyet kellene? Valami vidámat, valami bohókásat. Tényleg, ott az a dizájn cukrászda. Fú, ezek nagyon jók! Jé, de azt írják a fórumokon, hogy nem csak drága, de szar is. Lapozzunk. Ki csinál még tortákat? Ezer cég. Lássuk a referenciákat. Jézusom, de rondák. Ú, ez itt szép, de olyan messze van, biztos nem jutok oda hat előtt. Nézzük a vidékieket. Internetes képek. Angol és német kreatív torták. A marcipán, fondant, csoki bevonat. Torta éjjel és torta nappal. Két nap, négy telefon, két látogatás. Álmomban tortás dobozokat bontok és gyertyákat válogatok. Húsz szelet kéte emelet harminc szerelt három emelet. Elegem van. Megrendelem – lesz ami lesz.

Le kell állnom. Ha egy torta ennyi energiát visz, mi lesz az esküvő szervezéssel? Egy ősz, ráncos, karikás szemű banya fog az oltárhoz vonulni. Ja, az oltárhoz nem, mert az nem lesz.

Hangulatok

A pasimnak ötven nadrágja van – tegnap megszámoltattam vele. Nagyjából mindenből tíz: öltöny-, vászon-, farmer-, túra- és rövidnadrágok. Ezután ne mondja nekem senki, hogy sok ruhám van.

Tegnap vágtáztam! Vagy ne szépítsünk, a ló vágtázott alattam, én pedig az adrenalintól elhomályosult szemmel és aggyal mindent latba vetve próbáltam rajta maradni – szerencsére sikeresen. Olyan volt, mintha repülnék –  és az már csak a véletlenen múlott, hogy a ló szintén éppen alattam repült.
Utána persze fülig érő szájjal ügettem tovább, mondván hogy MEGCSINÁLTAM… Persze a nagyja még csak ezután jön, mert ugye nem az a cél, hogy valahogy rajta maradj a lovon, hanem hogy együtt mozogj vele harmóniában. Azért imádtam.

Szeptember negyedike óta nem aludtam ki magam teljesen. Az utazás alatt a hátam fájt a sátorban, a szállodában fáztam, itthon a pasim allergia tünetei nem hagytak aludni, végül pedig a saját munkahelyi frusztrációm ébresztgetett éjszakánként. Hétfőre már hiszti közeli állapotba kerültem.
Azóta korán fekszem és nem nyomom el rossz érzéseimet – így máris sokkal jobb.

Ma találtam egy céget, aki megcsinálta azt, amit én terveztem, legalábbis második ötletként. Öröm az ürömben: még ha buktam is a dolgot, legalább tudom, hogy vannak jó ötleteim.

A Nagy Találkozás

mrngNyaralás alatt liszabonban láttam meg egy kirakatban. Szerelem volt első látásra – nincs ezen mit szépíteni. Mint ahogy azon sem, hogy nem volt elég merszem. Csak szemeztünk egy darabig, aztán semmitmondóan továbbsétáltam. Pedig be kellett volna mennem az üzletbe. Vagy legalább lefényképezni, bárki bármit szól. De én csak mentem tovább, a gyorséttermek felé.
Később, a szállodai ágyban ezen bánkódva megpróbáltam lerajzolni, hogy ne felejtsem el. Múlt héten pedig támadt egy merész ötletem, és úgy döntöttem, hogy megkeresem az interneten – bármilyen parányi is rá az esély, hogy éppen őt, a sok millió közül, még a nevét sem tudom.
Nagyjából három nap intenzív és reménytelen kutatás ment rá. Találtam hasonlóakat, de egyiksem ő volt. Már kezdtem arra gondolni, hogy talán az emlékezetem és az idő szépít – mikor tegnap este váratlanul rábukkantam. Igen, ő az itt, jobb oldalt.

Mielőtt újabb giccses ömlengésbe kezdenék…

lvcs.. a lovaglásról.

-Mi a jó a lovaglásban?
-Uff. Hogy is mondjam.
-A száddal.
-Szóval.
A lovaglás a legösszetettebb dolog, amit valaha csináltam. És ellent mond még önmagának is. Legyen benned tartás és légy stabil, de ennek ellenére mégis laza és átengedő. Mindig nálad legyen a kontroll, mégis legyen meg az összjáték, az együtt akarás. Bármit is akarsz, neki is akarni kell, mert különben hiába vagy te az úr, elrohan veled a búbánatba – vagy csak szimplán ledob. Egy érző, okos lényen ülsz, melynek akarata van. És olyan ügyes és olyan gyors, mint egy vadászgép. Ha jól bánsz vele, ha tudsz vele bánni. Igen, akkor egy moccanásodból, egy halk gondolatból is érteni fog.

Ez az erő és gyengeség, irányítás és odaadás, tartás és lazaság elegye, és mindezek határmezsgyéjén tökéletesen együtt mozgó két élőlény.

-Fúú…

Levél későbbi önmagamhoz

Akkor olvasd el ezt a levelet, mikor a gyerekeid kamasz korba lépnek. Igen, abba az idegtépőbe. 
Na, most hagyd őket egy pillanatra, készíts magadnak egy kávét és ülj le.

Azért írok, mert most olvastam a Nők Lapját (tényleg, van még?), és benne a cikket a tinik szüzességéről illetve annak elveszejtéséről. A cikk keletkezésének időpontjában állítólag az a módi járja, hogy tizenöt éves (és fiatalabb) lányok csak análisan veszítik el a szüzességüket. Így nem kell se az orvostól, se a nem kívánt terhességtől félni. A hasonkorú fiúcskák meg nem hajlandóak gumit húzni, illetve azzal zsarolják vonakodó barátnőjüket, hogy elhagyják őket, ha nem fekszenek le velük.
Na én ezen akkor irtóra felhúztam magam, ahogy elképzeltem magamban a tizennégy éves gyerekek seggbedugós játékát. A kisfiút, aki kemény csávónak hiszi magát, mert felállt, és azt hiszi, tudja mi a jó egy nőnek (lánynak) csak mert megnézett kétszáz pornófilmet. És a kislány, aki szüzesség nélkül már kurvajó csajnak hiszi magát, és aki olyan orbitális önértékelési problémákkal küzd, hogy nem mer nemet mondani. Még erre sem.

Na de azért csillapodjunk. Én sem voltam sokkal jobb (mármint ami csak ami az önértékelést illeti), én is szülői szeretetet próbáltam pótolni vele, én sem választottam jól – aztán mégis itt vagyok, és teljesen jól vagyok. És akkoriban úgyis beszélhettek volna…

Szóval azt akarom mondani, hogy most, hogy más aspektusból is aktuális lesz a téma, fontold meg az alábbiakat. Persze, most még nem tudhatom, hogy milyen ezt valóban csinálni, saját gyerekkel, de gondolkodj el rajta:

  • Ne legyen tabu otthon a szex. Beszélj róla nyíltan, egyszerűen, természetesen. És ne tizenhat éves korában. Addigra már rég túl lesz mindenen.
  • Ne gondold azt, hogy világtragédia, ha korán elveszíti. Erre most jöttem rá. Ha mindenki túlesne rajta egykettőre, akkor onnantól nem lenne téma, nem lenne akkora vonzereje. Nem azt akarom mondani, hogy bátorítsd. Csak ne omoljon benned össze egy világ, hogy a te kicsi lányod / fiad. Lehet, hogy kipróbálja, kipipálja, és aztán békiben lesz tőle, míg valóban meg nem érik rá. Továbbá ha nem érzi tilosnak, talán nem is lesz olyan sürgős.
  • Sokkal inkább arra fektesd a hangsúlyt, hogy hogy lehet a lehető legjobb az első. És a következők.
  • A védekezés ne csak a lányodnál legyen életbevágó. Fontos, hogy a fiad se legyen ilyen sötét kis pöcs, aki nem hajlandó gumit húzni.
  • Ha közelegni érzed az időt, lásd el a gyermekeid gyógy- és óvszerrel. Hidd el, ha akarnak, módot találnak a szexre, és inkább legyenek felkészülve
  • Ha már mindenképp, inkább otthon csinálják, mint a novemberi fagyos domboldalon
  • Kérd meg a barátnődet, akinek épp gyermeke született, hogy hívja meg a fiatalokat bébiszittelni. Tisztán pénzkereset miatt. Egy-két este egy bőgőmasinával hatásosabb lehet minden szentbeszédnél.
  • Segítsd, hogy legyen az életükben elég kaland, hobby, sport – így nem a szex lesz az egyedüli izgalmas alternatíva a szabadidő eltöltésére. Továbbá a jól megválasztott hobbyban elért sikerek erősítik az önbizalmukat – így kevésbé érzik szükségét annak, hogy a szüzességük korai elvesztésén keresztül vívjanak ki maguknak elismert helyet a közösségben.
  • Fogadd el, hogy felnőttnek érzik magukat. Emlékszel, tizenhat évesen te már mennyire az voltál? Legalábbis mennyire biztos voltál benne?
  • És a legfontosabb, de ezt biztos Te is tudod: tanítsd őket az életre. Legyenek nyitott, lökött, de felelősségteljes fiatalok, egészséges önértékeléssel. Adj nekik teret erre az élet minden területén. Tanulják meg kicsi koruktól.
    Aztán innentől már csak szeresd őket, ápold a jó kapcsolatot, és ne feledd: te sem voltál kismiska, úgyhogy ne játszd a szentet.

Egyébként szép kölkök, okosan csillog a szemük.

Hát csak ennyi. Gondoltam leírom, nehogy az évek alatt elfelejtsd és valami vaskalapos erkölcscsősz váljon belőled.
Jól van, tedd le azt a bögrét, nem kell úgy mellre szívni, csak vicceltem :))

 

Persze nem ez a lényeg

Mikor véget ér az előadás – premier előtti, csak nekünk és csak itt – lassan felerősödik a fény, megvilágítva a fejenként nyolc evőeszközzel és négy pohárral megterített asztalokat. Pincérek hada lepi el a termet, mi pedig papírról olvassuk az öt fogást.
Igen, emlékszem. Emlékszem, mikor úgy tíz éve még én szolgáltam fel a fényes uraknak és pompás hölgyeknek, miközben fortyogott bennem az igazságérzet, hogy nem jó ez így, én ennél többre vagyok képes, nekem kellene ott ülnöm.
És ezt annyira komolyan is gondoltam, hogy még tenni is hajlandó voltam érte. És most itt ülök a kis feketében bájosan csevegve az asztaltársaimmal arról az időről, mikor ők még lyukkártyás számítógépet használtak.
Igen, mostanában nekem hozzák az öt fogást, alám tolja be a pincér a széket és engem kínál a titkárnő kávéval. Hosszú volt az út, és jól esik, hogy most így van. Még akkor is, ha tudom, hogy nincs semmi jelentősége. Hogy a boldogságnak vajmi kevés köze van az irigyeltséhez vagy a kristálypoharakhoz. Ha tudom, hogy a gondosan felrakott mosolyok mögött mennyi átverés, csalódottság és szenvedés üli körül az asztalokat.
A lényeg, hogy ez által újra eszembe jutott és megerősödött az a feltevés, hogy bármit el tudok érni, amit igazán akarok.

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum