Persze nem ez a lényeg

Mikor véget ér az előadás – premier előtti, csak nekünk és csak itt – lassan felerősödik a fény, megvilágítva a fejenként nyolc evőeszközzel és négy pohárral megterített asztalokat. Pincérek hada lepi el a termet, mi pedig papírról olvassuk az öt fogást.
Igen, emlékszem. Emlékszem, mikor úgy tíz éve még én szolgáltam fel a fényes uraknak és pompás hölgyeknek, miközben fortyogott bennem az igazságérzet, hogy nem jó ez így, én ennél többre vagyok képes, nekem kellene ott ülnöm.
És ezt annyira komolyan is gondoltam, hogy még tenni is hajlandó voltam érte. És most itt ülök a kis feketében bájosan csevegve az asztaltársaimmal arról az időről, mikor ők még lyukkártyás számítógépet használtak.
Igen, mostanában nekem hozzák az öt fogást, alám tolja be a pincér a széket és engem kínál a titkárnő kávéval. Hosszú volt az út, és jól esik, hogy most így van. Még akkor is, ha tudom, hogy nincs semmi jelentősége. Hogy a boldogságnak vajmi kevés köze van az irigyeltséhez vagy a kristálypoharakhoz. Ha tudom, hogy a gondosan felrakott mosolyok mögött mennyi átverés, csalódottság és szenvedés üli körül az asztalokat.
A lényeg, hogy ez által újra eszembe jutott és megerősödött az a feltevés, hogy bármit el tudok érni, amit igazán akarok.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum