Bogár, nem szoktál te ilyen hisztis lenni! – mondja az oktató

Lószagú (nem, nem a jószagút írtam el) ruháimban töltöm a pénteket az irodában – otthon hagytam a váltóruhát. Sebaj, sokat már nem ront. Azon, hogy hulla fáradt vagyok, meg hogy minden porcikám sajog a tegnapi két órás önnyomorgató edzéstől. Ma pedig megkaptam a leglomhább lovat, akit folyton rugdalni kell. Ezt több okból is nagyon utáltam: rühellem rugdosni az állatot, mert én sem szeretném, ha ezt tenné velem. Másrészt ez dupla annyi mozgást jelent az izomlázas tagjaim számára. Harmadrészt nincs sikerélményem, mert a nagy egóm nem szereti, ha a csoporttársaim bénának tartanak. Szóval most először utáltam a lovaglást, és alig vártam, hogy vége legyen. Nem baj, így legalább legközelebb minden lelkifurdalás nélkül írhatok valami szentimentálisat róla. Addig pedig PEZ-t ropogtatok. – Mi az, hoztál magadnak is egy kis abrakot? – kérdezi a kolléganőm a fogmunkám hallatán. Végülis ehetek zabot ebédre…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum