Nyomok a hóban

Olyan, mint egy szelidítetlen pusztai farkas. Egy hím állat, aki nem tagja egyetlen falkának sem. Időről időre odacsapódik valahová, de túl sok benne az állat, az ösztön, az önmarcangolás. Kiröhögi a világot és saját magát. Pedig éppen ezért több lehetne, mint a többiek – de nem hisz magában. Úgy látom őt, mint aki folyton a pusztaságot járja, nem akar és nem tud tartozni senkihez. Egyszer szerettem volna, ha hozzám tartozik, most talán szeretné, ha hozzá tartoznék. De nem segítene rajta. Semmit nem tudok kezdeni vele, pedig fontos nekem. Ő is én vagyok, egy kis szegletem. 

És Te boldog vagy? – kérdezem tőle. – Tudsz te egyáltalán boldog lenni?
Aztán mégis kitörlöm ezt a sort.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum