Hát nem unalmas

Azon már csak röhögünk reggelente, hogy nézd, a fal mellett megint 13 fok volt az éjjel. Három takaró alatt elmegy, csak az a felkelés… bár addigra már felkúszik 16-ra. Nem győzünk fűteni, és várni a meleget.

A munka olyan, mint egy fék nélküli vonat egyre több és egyre gyorsabb és egyre nagyobb baromság. Viszont reggeltől estig angolul beszélek, pedig nem is tudok beszélni, de a közléskényszer rávisz. Van egy helyi angol kollégám, két németországi kollégám (akik csak angolul hajlandóak levelezni), és bulgár, szerb, szlovák, horvát, román, cseh és szlovák ügyfelek. Európa itt csücsül az íróasztalomon.

Az autó már a nevemen van, ma kötöttem rá casco-t, most épp nagytakarítják, de hétvégén már otthon lesz. Olyan, mintha ezzel egy új életmód is venné kezdetét.

A jegyesoktatás vicces, mindenkinek kellene. József atya azt mondja, nem akar lelki cukrászdát nyitni, és csupa életszerű dologról beszél. A következő alkalmakat egy védőnő és egy orvos házaspár tartja. Jó fejek. Kifejezetten pozitívan csalódtam a katolikusokban. Egészen bírni is fogom őket, ha az esküvő nem teszik fel nekem azt a kérdést, hogy hiszek-e a katolikus anyaszentegyházban. Akkor nem tudom, mi lesz.

A hátam még mindig fáj, így lovagolni nem megyek. Nem baj, futni is alig van időm. Ma kipróbálom magam a Margit-szigeten is, hátha kiderül, hogy vízszintes terepen lazán lefutok 15 kilómétert is. A legjobb félmaraton április 20-án lesz, kicsi az esélye, hogy addigra felkészülök.

Hétvégén busójáráson is voltunk, meg sarat dagasztani vidéken. A busó volt a jobb program, biztos nagyon szerencsés leszek jövőre, mert rengeteg busó megölelgetett. Szerencsére lisztet vagy tollat nem kaptam a nyakamba. Ha fiú lennék, biztos minden évben elmennék busónak. Egyrészt mert jó buli, másrészt mert ilyenkor minden nőt szabadon megölelgethetnék.

Hétvégére mindenütt szar időt mondanak – pedig végre itt van négy nap. De esőben nincs kedvem sem Horvátországban biciklizni, sem Erdélyben kirándulni, sem Szlovéniában barangolni. Ausztriában síelni meg baromi drága.

Az esküvői helyszín majdnem lefikszálva, de még tegnap berágtam, mert nem sikerült alkudni. A csaj csak kötötte az ebet a karóhoz – nem szeretem ezt, ha nem adják meg nekem, kuncsaftnak azt az érzést,  hogy jól járok, jó üzletet kötök. Az elég gyenge érv, hogy ennyi és kész, meg hogy higyjem el, neki sincs sok haszna rajta. Nem egy értékesítő alkat. Ettől függetlenül valószínűleg ott lesz. Sajnos ezzel a költségek még tovább kúszak felfelé, lassan már az égig érőpaszuly tetején járunk, de ha már így döntöttünk, akkor megpróbálok nem hiányszemlélettel gondolkodni és ezen keseregni, hanem hinni abban, hogy majd visszajön, más forrásból. Mint ahogy mindig is teszi.
A dátum már szinte majdnem teljesen tutibiztos – június 11. Nem lesz nehéz megjegyezni a dátumot: 2011.06.11.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum