Yael Naim már rájött

Az énekesek és szövegírók végre rájöhetnének, hogy nem csak a reménytelen vagy éppen kirobbanni készülő szerelemről szól a világ. Legalább ugyanennyi ember könnybe lábadt szemmel hallgatná, hogy kisgyerekes anyaként fél karomat odaadnám egy átaludt éjszakáért, vagy hogy anyósom terrorja az egekig ér, esetleg hogy most aztán tényleg leadom azt a plusz tíz kilót. Vagy ilyesmi.

Reklámok

Húsvét

Rossz környéken lakhatunk, mert a Nyúl hozzánk nem Kindertojást meg öltöztetős babát hozott, hanem olyan makacs betegséget, hogy nekem épp két hétig tartott kiverekedni magam belőle, a pasim meg egy hete küzd.
Így hát az eheti szabadság betegállománnyá módosult. Félig, mert azért időközben jártunk Münchenben. Illetve csak én, mert a pasim akkor már lázasan feküdt az osztrák határ közeli szállodában. Így aztán szombat reggel egyedül indultam a bajor tartomány fővárosa felé. Később ki kellett próbálnom az új bicajt, így egész nap várost néztem, csavarogtam, meg fűben hanyatt feküdtem meg bodegából friss halat ettem. Mert ugye azt szokták mondani, hogy ha meg akarsz ismerni egy várost (országot), csináld te is azt, mint a helyiek. Hát itt ezt csinálják. Mindenki bicajjal jár mindenhová (nők főleg szoknyában és szandálban), mindenütt van bicikliút, az emberek mindenütt a fűben hemperegnek, vagy a parki patakban hullámlovagolnak vagy ebéd után hosszú sziesztát tartanak. És én ettől rögtön úgy érteztem, hogy ide akarok költözni.
Aztán a lehető leghosszabb úton mentem haza, dimbes dombos tájakon, napkollektorokba burkolózott tanyákon és pitypangos réteken keresztül.
Vasárnap még elmentünk a Königs See-hez, ahol hol esett, hol nem, de így is nagyon szép volt, de a betegségre való tekintettel csak hajókáztunk.
Aztán hétfőn abbahagytuk a nyaralást, és én hazahoztam a beteg pasim meg a biciklim.

Fodrász után

– Szia Drágám! Jaj, milyen kicsi vagy ma!
– Én? Kicsi?
– Várj, akkor a hajad más! Tudtam, hogy valami változott rajtad!

Akkor most jó munkát végzett a fodrászom vagy nem?

(Abba bele se gondolok, hogy az esküvői frizurámat ki fogja csinálni és milyet. No idea.)

Esküvős

Igazán nem mondhatni, hogy nem tudok másról se beszélni, mint az esküvőről. Viszont gondolni tényleg nem. Hosszú slejfnivel a zsebemben járok (meg egy darab zöld anyaggal), és a nap (vagy hét) fénypontja, ha valamit lehúzhatok róla.

Én ugye nem akartam nagy felhajtást, aztán valahogy mégis az lett. Legalább száz ember, templomi, helyszíni polgári, ceremóniamester, sziromszóró lánykák és a rettegett székszoknyák. Minden lesz. És az étkezést leszámítva minden saját szervezésben. Így folyton a netet bújom, hol lehet fehér selyempapírt vagy üvegtányért venni, mennyi a rózsák árfolyama és hol lehetne itthon Scala ruhát kapni. Emellett meghívót és esküvői honlapot tervezek (kész, és mindenki imádja), palack cimkét, menükártyát és vendégkönyvet gyártok, nászutat foglalok. És nyugtatom magam, hogy ezt élvezni kell(ene), mert hiszen életem legszebb napjára készülök (remélem, lesz még ennél is szebb). Egyet tudok: bármekkora bolondokháza is van most, és bármennyire is igyekszem, hogy majd minden szuper legyen – aznap déltől mindent becsukok, bárhogy is lesz, élvezni fogom azt, ami van, és ahogy van.

És hogy milyen lesz? Lesz gyönyörű menyasszonyi meg vőlegény ruha, templom (egye fene) és sziromszóró kislányok (csak mert imádják), rizsdobálás, helyszíni szertartás a tavon, gyűrűhordás, szülőköszöntés, csokor dobás, fényképezkedés, bográcsozás és grillezés (ennyi maradt meg az eredeti tervből), svédasztalos étkezés, játék, tréfa, lufieregetés, tányértörés, székfoglalás, kocsis játék, buborék fújó és hullahopp karika – sorolhatnám. Továbbá menyasszonyi torta és tánc, gyertyafény keringő és modern zene, szilva és ribizli pálinka, mulatás reggelig – valószínű medencébe dobálással záródóan. Aztán délben indul a repülő Ferihegyről.

Nem gondolom, hogy aznap lesz életem legboldogabb napja, de hogy a legnagyobb felhajtása, az biztos.

 

Reggeli romantika

– Mikor jössz már hozzám? Én mindig megkérem a kezed, te meg sose jössz hozzám!
– Most már tényleg mindjárt. Mához napra pontosan két hónapra. Ígérem!

Április

Olyan elemi erővel tört be a tavasz, hogy még mindig nem tudom hová tenni. Jó két hete még télikabátban és csizmában róttam a szürke utcákat, most pedig szandálokat nézegetek a kirakatban, a szomszéd füvet nyírt a hétvégén és a cseresznyafák kövér virágzata alatt epret árulnak a nénikék.

Kifogások

Azt is mondhatjuk, öregszem. Vagy jobban tetszik úgy, hogy igényesebb lettem. A minőségre hajtok. Nem nyelek le minden maszlagot – sem szó szoros, sem átvitt értelemben.
Legalábbis ilyesmikkel magyarázom azt, hogy például Németországban nem költöttem el a napidíjam, pedig nagyon szerettem volna, de az egész délutános bevásárlókörútról egy könyvvel és két tábla étcsokival tértem haza. Mondjuk germániában kihívás pénzt költeni, mert csupa unalmas dolog van, és azok közül is leginkább olyasmi, ami itthon bármelyik plázában megtalálható.
Aztán meg – bármennyire is hajtogattam, hogy én ugyan soha – diétázom. Vagy mondjuk azt, hogy méregtelenítek. Sokkal elegánsabb. De a célom az, hogy az 59 kilóról visszamenjek 56-ra, ami évek óta a versenysúlyom, és amit évek óta soha semilyen nehézségbe nem ütközött megtartani. Ami miatt a legtöbb nő utált. Ehettem csülköt tortával, bármit. Hát ide jutottunk. Én is beállok a sorba. Három napja csak zöldségen és gyümölcsön élek, meg útifűmag rostokon, hátha ez leviszi a hashájam, ha már a sport nem. Egyébként nem rossz. Az első két nap halálos szénhidrát nélkül, de utána valahogy elhagy az éhség, leszokik az ember a doppingról. Egy öreg német túlélő mesélte, hogy az ember milyen kevés étellel is elvan. És hogy az éhség csak a test hisztériája.
Most hétvégén lesz az egyik félmaraton, amin indulni akartam, és amin nem fogok, mert a térdem közbeszólt. Már beszedtem egy csomag Donát, lassan újra kezdhetném, de tartok tőle, hogy a hosszú távot nem nekem találták ki. 12 kilóméter, két szigetkör meg még egy kicsi, megállás nélkül, 1:13 alatt, ez volt eddig a maximum. Talán mégis golfozni fogok, az mennyivel könnyebb, még akkor is, ha született antitalentum vagyok. De legalább elegáns. Mint a méregtelenítés.

Az Idegen

-Szerintem ez vagy a gyújtás elosztófej lesz, vagy gyertya – mondta az Idegen, miután bepillantott a Citroen DS 1971-ben gyártott motorháztetője alá –Az erkélyemről hallottam a durranásokat, és rögtön gondoltam, hogy az lehet.

Mindez azután történt, hogy már két órája szerelték a fiúk az utcán a veterán autót, amivel kirándulni akartunk indulni, és ami nem indult be, pedig már a piknik-kosár és be volt készítve.

És sokkal azután, hogy előző este a pasimmal lelkesen válogattunk a korhű jelmez-ötletek közül – mert ugye az ember ilyen autóba nem ül be csak úgy, farmerben.

De ez más a múlté, a fiúk atlétára vetkőzve és nyakig olajosan dolgoznak – egyre rosszabb eredménnyel, és már a szerelő sem tud mit mondani. Aztán egyszercsak megjelenik ez az Idegen, csak úgy odaparkol egy régi mercivel, kiszáll, és a fenti mondatot mondja. Nagyon furcsa ember: alacsony, kompakt felépítésű, a haja ősz, a bőre pedig beazonosíthatatlan színű – a szeme körül feketébe hajlik. De nevet az egész arca, ahogy mutogat: – Szerintem ezt a csavart kell ott megnyitni, aztán a gyújtáselosztó fejet elfordítani egy kicsit. Mutogat, állít egyet-kettőt – és az autó pöccre indul, és olyan gyönyörűen ketyeg, mint a svájci óra.
Ad még néhány tanácsot, az autóra és az életre nézve is, visszautasítja az üveg bort, majd integetve távozik.

Én meg csak vigyorgok, egyfolytában, mióta az Idegen megérkezett. És arra gondolok, hogy lehet, hogy ő egy angyal, mert pont úgy is néz ki, és hiába állítja, hogy a szomszédban lakik és veteránokat gyűjt – holnap, ha becsöngetnék, kiderülne, hogy soha nem lakott itt. És talán ha lefényképezném, a helyén csak egy beégett folt maradna a képen.

Monty Python

Az éjszakai országúton egyszercsak elénk tolták a trójai fanyulat, melyből kirontott az ellenség. Mondhatni. Bár belül véres volt. A nyúl, nem az ellenség. A pasim két kézzel rángatta ki a hűtőbordák közül. Most már idenézhetsz, mondta, miután letette a fűre. Nem tudtam, mit sajnáljak jobban. Az állatot vagy az összetört autót.

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum