Családi állapota?

A férjhezmenéssel – egyes leányok előzetes várakozásával ellentétben – nem változik meg minden egy csapásra. Legalábbis nálam nem. Nem lett kékebb vagy szürkébb az ég, nem lett ünnepibb vagy hétköznapibb a kapcsolatunk, és nem változott a ráncaim száma sem. Olykor oldalba bökjük egymást, hogy házasok vagyunk, tudod-e, he.
Számomra az egyik legkellemesebb hozadéka a házasságnak az egyszerű megnevezés. Férjem. Az életben is egyszerűbb, itt a blogban pedig pláne. Nem kell dilemmázni, hogy pasim vagy barátom vagy monogram vagy kezdőbetű vagy álnév. Férjem. Olyan egyszerű.

Másik (egyenlőre) kellemes hozadéka, hogy a házasság bekövetkeztével keblére ölelt a családom. Azon az egy napon, az igennel (amit az anyakönyvvezetőnek mondtam, és nem amit a papnak) megigazultam, a parázna perszónából vállalható feleség lettem – ezen kívül pedig már igazán alig van bűnöm. Létjogosultságot nyertem 14 év után. Nem mintha annyira akartam volna.

 

Reklámok

Repüla repüla

A virágpiac kolumbiai rózsákkal van tele. És hogy kerül Szigetszentmiklósra? Hát repülőn. Érted? Átreptetik a rózsákat a fél világon csak mert sikk, mintha nem lenne magyar rózsa, én meg itthon szelektálom a szemetet, és próbálom rábeszélni a kollégáimat, hogy repkedés helyett inkább videokonferenciáljunk, mert ökológiai lábnyom meg ilyenek*. Az ember esze megáll. Komolyan megérdemeljük, hogy kipusztuljunk.

*Egyetlen retúr repülőút Kulumbia és Magyarország között 2,13 tonna CO2 kibocsátás. És
hetente járnak. Magyarországon az egy főre jutó CO2 kibocsátás 2007-ben évi 5,6 tonna volt.

Egyébként meg az a jó, hogy a korábbi hetek erőfeszítéseinek hála, mindennel kész vagyok. Virágok (magyar) a garázsban, esküvőre minden összepakolva, nászútra becsomagolva, köröm felragasztva, láb legyantázva, mosatlan elmosogatva. Nyoma sincs az esküvőt megelőző szokásos hajtépő idegbajnak. Pár óra múlva leköltözünk a helyszínre, kicsit dekorálgatunk, aztán társasjátékozunk meg borozunk a tóparton. -Ez azért főként a te érdemed! – ismerte el végtére is a pasim. Vagy a férjem. Oppá, jut eszembe, van még egy dolgom: gyakorolnom kell az új aláírásom. És szurkolok, hogy holnap ne legyen hideg, mert van három szandálom, de egy cipőm sem, és a menyasszonyi ruhán is hülyén nézne ki a mackófölső. A biztonság kedvéért a rózsaszín tornacipőm elcsomagoltam. Az legalább megy a dekorációhoz.

Az esküvő jó buli lesz, rengeteg embert meghívtunk, végül 120-an el is jönnek, és ebből több a barát, mint a rokon. Aztán másnap délben már a repülőn fogunk ülni, és két hetünk lesz bebarangolni Törökországot. Igen, repülővel megyünk. 0,13 tonna CO2 /fő.

Pörgős ruhák és kopogós cipők

A kislányok már lázasan próbálgatják a szombati ruhájukat – jelentik minden kislánnyal rendelkező családból.

Én is kivasaltam az enyimet. Hát ne tudd meg. Háromszor fogyott ki a vasalóból a gőz.

Adrienn ma megkérdezte, hogy igaz-e, hogy soha máskor nem estem el biciklivel, csak épp most, az esküvő előtt. De meg kellett cáfolnom: az önpusztítás akut jelenség nálam, és nem, nem félek az esküvőtől tudat alatt sem.

Még egy dolog a kislányok és az esküvő összefüggéseiről: egy családtól sem hallottam, hogy a kisfiam már számolgatja, hogy hányat kell aludni. Vagy hogy napok óta azon vívódik, hogy melyik kantáros nadrágját vegye fel. Ezek szerint a lányokban már egész kicsi korban benne van az esküvő iránti olthatatlan rajongás. Vagy csak a szép ruhák iránti.

Secret wedding

Pénteken összeházasodtunk. Csak úgy, hipphopp, bikinivásárlás után, fél kettőkor, két tanuval és egy csokor (temető mellett vásárolt) virággal. Titokban. A nyolc perces szertartás után nagy kacagások közepette készítettünk pár virágdobálós képet, aztán kiültünk egy teraszos étterembe ebédelni. Később visszatettük a gyűrűket a dobozba, majd rohantunk a leány- és legénybúcsúkba, ahol a barátaik mit sem sejtve vártak ránk.
Szombaton józanodás után újszülöttet látogattunk, majd este tízig eperlekvárt főztünk be. Vasárnap bicikliztünk egy hatvanast, még az elején estem egy hatalmasat, a végtagjaim csupa sebek. Jól fogok kinézni menyasszonyi ruhában: olyan a könyököm, mintha bodzalekvárba könyököltem volna. Aztán fagylaltoztunk meg boroztunk a tatai tó partján, este a környéken csavarogtunk, ha már a koncertet a villamosmegállóban lekéstük. Ilyenek.
Jövő szombaton pedig ország-világ előtt is kimondjuk, hogy ásó-kapa-vitorla. Templomban is, meg polgárin is. Merthogy három a magyar igazság…

Az előkészületek margójára

– Te tényleg akarsz velem még majd biciklizni jönni? Komolyan?
– Már hogy a fenébe ne akarnék! Azt hiszed, hogy én hobbiból töltöm a vasárnapot a padlón négykézláb, székszoknya – masnikat szabva?
– Én pedig már azt hittem, hogy te tényleg csak ezeket akarod csinálni, hogy már egészen belefeledkeztél az esküvőbe.
– Hát te hülye vagy. Már bocs. Nekem is mindenem tele van már vele. Táblázatokból és teendő-listákból élek, lovaglás helyett és edzés helyett és barátok helyett és minden helyett. Kész felüdülés volt a hétvégi hegymászás, hogy két napig nem kellett az esküvőre gondolni. Én csak azért nem panaszkodom, mert végiggondoltam: így döntöttünk, nagy esküvő lesz. Te akartad. És a szervezést csinálhatom rosszkedvűen és morogva, vagy jókedvűen. És akkor már inkább az utóbbi. Hátra van még tíz nap. Ezt már bírjuk ki. Utána elmegyünk két hétre, és bejárjuk Törökországot, és mindent kipihenünk. Aztán hazajövünk, és minden hétvégén csinálunk valamit. Vizitúrázunk, hegymászunk, utazunk, biciklizünk. Idén még tízszer elemegyünk biciklizni, jó?
-Hú, az nagyon jó lesz. De tényleg akarsz velem biciklizni?

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum