Gondolatok azon a napon, melyet a legszebbnek szoktak nevezni

Reggel hét. Csörög a telefon. A húgom az. Aki a tanúm. És a dekoratőröm. Kiment a bokája. Viszik a balesetire.
Ma van az esküvőm.

Rohanás a fodrászhoz. Sminkes. Hajcsavarás. Fotós. Telefon. Danikám, van öltönyöd, lennél a tanúm?
Nyugodt vagyok. Semmi sem számít. Minden jó lesz, bárhogy is. Rammstein a kocsiban. Du hasst mich.
Hú, lassan kész í díszítés. Ügyesek vagytok. Bár a szalvéták bénák. Valaki jöjjön segíteni öltözni. Anyu még nincs ott. Várj, elviszem a ruhád fotózni. De sok gomb. Én gombolom, a piros köröm jól fog mutatni a képeken. Hú de erős ez a smink. A felét letörlöm. Irány az arborétum. Pálmaházi romok. Repülő fátyol. Futás. Fára mászás. De kevés ez az idő.

Vissza hotelbe, jé, már mindenki itt van. Pedig be akartam slisszolni. Titokban. A templomba bevonulni, addig más nem látni, hátrafordulni, meghatódni könnyezni.
Nem számít. Nem ez számít. Itt vannak. Fú, mennyien.  Jé, te is itt vagy! Odanézz, ott van a Balázs! Itt meg az Orsi! Huhú, megjött James – csupa-csupa-csupa öröm. 

Gyönyörű a csokor. Színes. Itt a “vőfély”. Indulnak a templomba. Úristen, hol a tanúm. Nincs még itt. Könyörgöm, van valakinél személyi, lenne a tanúm? Kitűzők. Sziromszóró kosarak. Rizsszóró tölcsérek. A koszorúslányok nincsenek díszesben. Nem baj, nem számít. A szirom így is lehullik. Itt a tanúm. Nyakkendőt igazít. Kitűző. Mehetünk. 
Rajtam saru. Egész nap. Kényelmes. Nem látszik. Nincs kedvem lecserélni. Végre, időben vagyunk. Kápolna, tisztás.

Fél öt. Hol a pap. A pap sehol. A pap nem veszi fel a telefont. Valaki nem celebrálna egy misét? A vendégek bent, mi a kápolna mögött hűsölünk vidáman. A pap befut. Nászinduló. Apropó, a kántor csaj itt van, de csak kísérni tud orgonán, a szólót a hegedűs adná, aki nem jött valamiért. Nem baj. Bevonulunk. Olyan gyorsan történik minden.

Basszus, de fáradt vagyok. Alig állok a lábamon, csak remélem, hogy rövid lesz a szertartás. Az eskük alatt nem nézek anyámra. Gondolom, hülyének néz. Én meg a katolicizmus. Pedig még mindig pogány vagyok.
 A gyűrű alig megy fel a vőlegény ujjára. Miközben ismétlem az előmondott szöveget – megpecsétellek a hűség gyűrűjével – küzdök a fémmel, kiszakadna belőlem a röhögés, már indul is feltartóztathatatlanul  és gurgulázva a kijárat felé, de nagy nehezen visszanyelem. A ceremónia végeztével a pap kikísér, később a nép megdobál bennünket rizzsel, melyről csodálatos képek készülnek.

Csoportkép, lépcső, variációk. Gyerekek. Rajongó kislányok, szálldosó lepkék, boldogság. Végre van időm beszélgetni. Élvezem a figyelmet, a csillogó gyermek- és felnőtt szemeket. Úgy örülök, hogy itt vagytok! Olyna, mint egy nagy buli. Öten zsúfolódunk az autóba, a többiek gyalog jönnek. A tetőablakból kiállva dobáljuk a csokrot a levegőbe. A hotelben pár perc nyugalmat szakítva tömöm magamba a pogácsát. Reggel óta nem ettem, kopog a szemem.

Polgári szertartás. A vőfélyt nem találjuk. A DJ a zenét nem találja. Percekig állunk a lépcső tetején. Végre elindul minden. Elől a gyűrűhordó kislány, gyönyörű ruhában és kopogós cipőben – amely uygan nem kopog most a fűben. Mosolyogva követjük. A tempó lassú. Mi boldogok. Kicsit táncolgatunk a bevonulás közben, csak úgy.
Szertartás a tavon. A harmadik. A pavilonba besüt a délutáni nap. Egyenesen a szemembe. A fotós bosszankodik. Milyen képek lesznek így. Hátradöntöm a széket, akkor épp be tudok bújni az árnyékcsík alá. Bogár, jól látom, hogy te hintázol? súgja a tanúm. Röhög. A gyűrű könnyebben csúszik. A szülők köszöntve és meghatva. A pezsgő újra melléfolyik. Gratulálunk. Most végre mindenkivel válthatok egy pár szót. Örülök nektek.

Még egy fél óra fotózás a lovakkal. A lufikat már fújják héliummal. Osztják a képeslapot. Nyomdázzák a vendég-fát. Pelenkázzák a kisbabát. Írják a lapokra a fogadalmakat. Ha ezt a képeslapot megkapod, nem teszek fel rólad hülye képet a fészbúkra. Felengedjük a lufikat. Mindenki nevet. Elszállnak.
Héliumos fogadalmat teszünk. Röhögünk. Voksolunk. Hülye kérdésekre válaszolunk. Ki viszi le gyakrabban a szemetet. Nevetünk. Nevetnek. Mindenki egy helyen. Mindenki itt. A szívem telis telis tele…

Pálinka. Tányértörés. Nem mész innen mezítláb! Kész a vacsora. Hű, de finom.
Játszunk. Voksolunk. Sorsolunk. Föld körül utazunk. De késő lett. Gyerekkekkel mennének. Száz szeletes menyasszonyi torta, várjátok meg, finom lesz. Tüzijáték nincs. Elfelejtettem. Lelkes gyerekek. Én is kérek egy virágot. Én meg epreset!

Keringő. Boldog. Vőfély. Béna. Tánc. Zene. Jobb kéne.
Menyasszony. Elrabol. Fűzfa mögött. Végre csend. Jó itt.
Megtalál. Menyasszonytánc. Balra el.

Zuhany. Öltözik. Virág a hajba. Pisztoly a kézbe. Jön a spanyol meglepetéstánc.
Tamás gitárszólózik, ügyes, ajjaj, csak most ne rontsam el, fűű. De szar itt a padló, atyaég. Ováció. Mindenki minket néz. Még el sem kezdjük, és már vége. Bénának érzem. De visszatapsolnak. Megismételjük.

Bort ide, mulassunk!

És mulattunk. A végén már csak hatan. Én öt fiúval.

Fél öt van. Le kéne feküdni.

Reggel kilencre jön a taxi.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum