Rossz döntések

Mondtam a férjemnek tegnap este, hogy ha ezek után délutánonként csak az erkélyen ülök, lakkozom a körömöm és olvasgatok – akkor ne gondolja azt, hogy lusta vagyok, hanem hogy épp mennyi balszerencsétől és fölös munkától kímélem meg magamat, magunkat.

Merthogy tegnap nagyon hatékony voltam, egyszerre és párhuzamosan két dolgot is nagyon elb@tam, az egyik a hajszínem, a másik a pogácsa. Mikor este kilenc körül zaklatottan hívtam anyámat – óvatosan, hogy nehogy hajfestékes legyen a telefon – hogy mit csináljak, mert az élesztő nem fut – sőt még csak nem is sétál, és ugyan van még négy csomag szárazélesztőm is (az egyiket addigra már szintén beleszórtam a langyos tejbe, hátha az fut), de azt már nem akarnám elszúrni, merthogy két kiló lisztből próbálok isteni krumplis pogácsát sütni, magunknak, meg a kollégáimnak, meg a hétvégi vendégségnek. És akkor anyám azt mondta, hogy jaaj, kislányom, mibe fogtál. Merthogy ő sem szeret / tud kelttésztát csinálni, és a dolgok jelenlegi állása szerint én sem.
Aztán megkérdezte, hgy tettem-e az élesztőbe cukrot, én meg visszakérdeztem, hogy már miért tettem volna. (ilyen definíciók szerepeltek a receptben: kis só, valamennyi cukor, kevéske tejben megfuttatjuk, liszt érzés szerint, 2-3 tojás)Aztán elmagyarázta, hogy miért. Én meg tettem. És utána ujjongva figyeltem az egyre gusztustalanabb képződményt a kislábosban – az élesztő futott.
Úgyhogy futottam én is, hogy lemossam a hajfestéket, addigra már túl voltunk a húsz percen.
Utána mégis nagyon mérges lettem, mert a cuccot összegyúrva  egy baromi nagy kupac csiríz lett. Utána mégis nagyon örültem, mert elkezdett kelni. Aztán mégis nagyon aggódtam, mert csak hópihe meg szivecske alakú szaggató formám van. Aztán mégis nagyon örültem, mert végre tepsibe került. Aztán mégis nagyon dühös lettem, mert nem jött fel. Mert nem sült meg. Mert nem pirult meg. (Mi a lassú tűz egy elektromos sütő esetében???) És főleg: gusztustalanul sótlan lett. Nem szégyen: én bizony kiköptem.

Közben megszáradt a hajam, és konstatáltam, hgy na épp ilyet nem szerettem volna, ilyen sötétet, meg hogy még valami vöröses árnyalat is van benne.  Ebben a hajban úgy nézek ki, mint egy korombeli, csak még a szemem is beesett.

Aztán tizenegy után, a felfordult, koszos konyha közepén megállapítottam, hogy mindenki sokkal jobban járt volna, ha nem csinálok aznap délután semmit.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum