Ménkű

Az asztalon gyógyszerek, zárójelentések, laboreredmények halmozódnak.
Hétvégén végiglátogattam fél tucatnyi Szent-tel kezdődő kórházat, némelyikben éjszakáztam is. Egy orvos üvöltözött velem, kettő hülyének nézett és haza akart küldeni, a harmadik balhézott, miért nem jöttem hamarabb. Később saját felelősségre távoztam. Négy ultrahang tíz flaska vér, mégsem talál senki semmit, se méhen belül, se méhen kívül – most az egyetlen rendes doktornővel együtt szurkolunk, hogy remélhetőleg elment minden.
Épp csak egy hét volt, vagy mostanra kettő, de annyi minden játszódott le, hogy éveknek tűnik. És ha meglátok egy élő, egészséges kisgyermeket, olyan hihetetlen csodának tűnik a létezése, hogy annyi veszélyen és viszontagságon keresztül evezett, mindent megúszott kilenc hónapon át, és itt van épen és egészségesen. Lottónyereménynek tűnik. Bár akkor elég sokan nyerek a lottón.

Szóval szar élmény volt, sajnáltam és megsirattam, de végülis még olyan kicsi volt, hogy talán nem is volt. Talán egyáltalán nem volt.
Szóval nincs semmi nagy baj, azt nézem én is, amit a doktornő javasolt: legalább kiderült, hogy tudunk. És hogy milyen jófej a férjem, és hogy lehet rá számítani. Meg hogy tényleg kell orvost választani. És hogy nem dől össze a világ.

Felejtés terápia gyanánt tegnap résztvettem egy wellness szájsebészeti kisműtéten, ledlámpák hangulatos fényében figyeltem, ahogy az orvos a fekete szállal hímezgeti az ínyembe a keresztszemest.

A legjobb pillanat

A napok úgy folydogálnak egymás után, ahogy kell.
Van bennük szilvalekvár meg családi vacsora meg beszélő papagáj meg Bükk-fennsíki kerékpár defekt.

Meg akarom csinálni a 100 day picture challenge-t, és abban van egy ilyen feladat, hogy a picture of the best moment of your life, és nem tudom, melyik volt az. Honnan lehet megtudni, hogy melyik volt az ember életének legszebb pillana? Napok óta ezen gondolkozom. Mert hát illene tudni, azt hiszem, ez elvárás.

Választhatnám egyszerűen az esküvőt, úgyis azt mondta mindenki, hogy az lesz életem nagy napja, de ez nem igaz. Kurvajó volt, de nem választanám ki a legjobban. Akkor inkább azt, amikor a szakadó esőből betértem egy körúti szalonba, és felpróbáltam életem első menyasszonyi ruháját.
Az az igazság, hogy annyi boldog pillanat volt / van az életemben, de ezek nem látványosak. Némi avarhoz, a szél illatához, egy közepes hegycsúcs megmászásához, egy szerelemhez, egy üveg lekvárhoz, vagy egy rácsodálkozós beszélgetéshez kötődnek. Nincs körülöttük nagy felhajtás. És nem tudom rangsorolni őket, hogy ennek a gyermekmosolynak a boldogság faktora 12, annak meg hogy anyám azt mondta, büszke rám, 13,1.
Azért egyre nagyon emlékszem. Andalúziában történt, egy tikkasztó túra után – ahol mellesleg életemben először voltam túravezető, és mellesleg szerelmes is – hogy a fejemre sétált egy vízesés. Na az egy elég boldog pillanat volt.

Életemben először…

… együtt ugráltunk a férjemmel a pozitív teszt fölött, gyerekünk lesz-gyerekünk lesz kántálással.

Két csík

Az kicseszés, hogy az ember nem mehet el örömében berúgni, ha megtudja, hogy terhes lett.

És úgy volt, ahogy szerettem volna, ahogy szerettük volna, hogy a férjem örömében felkapott, és együtt kacagtunk – ahelyett, hogy kiment volna az erkélyre rágyújtani. Mert sok ilyen van, ugye. Érdemes volt várni.
Aztán megkérdezi, hogy fiú lesz-e vagy lány, és hogy ettől még mehetünk-e novemberben biciklizni, hogy mikor fogant szerintem, mikor fog születni, hallja-e, ha beszél hozzá, és hogy ő mostantól márpedig felelősségteljes ember lesz. És fúú, akkor apa leszek – vigyorog.

Én pedig megkönnyebbülök, mert napok óta csak az órákat számolom, szurkolok, hogy ugye nem jön meg, lábujjhegyen élek, pedig fáj a hasam, folyton fáj, hétvégén bicajozás közben már sejtettem, mondtam is magamban, hogy na kicsim, ha bent vagy, akkor kapaszkodj, mert úgy rázott az út, hogy féltem, hogy kiesik belőlem. Aztán az első teszt negatív lett, és újra fel kellett építenem magamban a hitet, megteremteni, tudod Schrödinger macskája, kemény meló volt. Néha kőkemény dolog kételkedés nélkül hinni. Tudni. Ma is így csináltam az egy csíkból kettőt.

Életemben először…

… vettem két Budapest-Bangkok repjegyet.

A legjobb pillanat

A napok úgy folydogálnak egymás után, ahogy kell.
Van bennük szilvalekvár meg családi vacsora meg beszélő papagáj meg Bükk-fennsíki kerékpár defekt.

Meg akarom csinálni a 100 day picture challenge-t, és abban van egy ilyen feladat, hogy a picture of the best moment of your life, és nem tudom, melyik volt az. Honnan lehet megtudni, hogy melyik volt az ember életének legszebb pillana? Napok óta ezen gondolkozom. Mert hát illene tudni, azt hiszem, ez elvárás.

Választhatnám egyszerűen az esküvőt, úgyis azt mondta mindenki, hogy az lesz életem nagy napja, de ez nem igaz. Kurvajó volt, de nem választanám ki a legjobban. Akkor inkább azt, amikor a szakadó esőből betértem egy körúti szalonba, és felpróbáltam életem első menyasszonyi ruháját.
Az az igazság, hogy annyi boldog pillanat volt / van az életemben, de ezek nem látványosak. Némi avarhoz, a szél illatához, egy közepes hegycsúcs megmászásához, egy szerelemhez, egy üveg lekvárhoz, vagy egy rácsodálkozós beszélgetéshez kötődnek. Nincs körülöttük nagy felhajtás. És nem tudom rangsorolni őket, hogy ennek a gyermekmosolynak a boldogság faktora 12, annak meg hogy anyám azt mondta, büszke rám, 13,1.
Azért egyre nagyon emlékszem. Andalúziában történt, egy tikkasztó túra után – ahol mellesleg életemben először voltam túravezető, és mellesleg szerelmes is – hogy a fejemre sétált egy vízesés. Na az egy elég boldog pillanat volt.

Életemben először…

…voltam klezmer koncerten, Budapest Klezmer Band. És Zsidó Nyári Fesztiválon.

Életemben először…

…jártam a Dohány utcai zsinagógában.

Nyárutó

Azt mondja, hogy oda semmiképp ne menjünk, a szlovénok büdös bunkók, csak szép országban élnek. A tengerpartjuk meg gáz. Koszos meg növényes. Menjünk inkább horvátba.
Milyen jó, hogy nem hallgatok másokra.
A szlovén tengerpart szép, helyenként gyönyörű. A strand és a víz kristály tiszta, legtöbb helyen ingyenes. Ahol fizetős, ott a medret finom gömbölyű kavicsokkal bélelték ki. Ugyan nem a szlovénok érdeme, de ilyen lágy és meleg tengerben régen nem fürödtem már.
De azért az ide látogatókat szeretik ők is megfejni, meg kell hagyni. Öt eurós ország ez. Minden ötbe kerül. Egy kis sör, meg egy nagy. Egy nap parkolás. Két kóla. Két kávé és két péksüti reggelire. Csak a vacsor több, de az sokkal. Legalább jó. Szóval nyogodtan menjen mindenki a szlovén tengerpartra, még ha nem is az autóban alszik, mint mi. Az olajfák alatt.

Életemben először…

… strandoltam a szlovén tengerparton.

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum