Két csík

Az kicseszés, hogy az ember nem mehet el örömében berúgni, ha megtudja, hogy terhes lett.

És úgy volt, ahogy szerettem volna, ahogy szerettük volna, hogy a férjem örömében felkapott, és együtt kacagtunk – ahelyett, hogy kiment volna az erkélyre rágyújtani. Mert sok ilyen van, ugye. Érdemes volt várni.
Aztán megkérdezi, hogy fiú lesz-e vagy lány, és hogy ettől még mehetünk-e novemberben biciklizni, hogy mikor fogant szerintem, mikor fog születni, hallja-e, ha beszél hozzá, és hogy ő mostantól márpedig felelősségteljes ember lesz. És fúú, akkor apa leszek – vigyorog.

Én pedig megkönnyebbülök, mert napok óta csak az órákat számolom, szurkolok, hogy ugye nem jön meg, lábujjhegyen élek, pedig fáj a hasam, folyton fáj, hétvégén bicajozás közben már sejtettem, mondtam is magamban, hogy na kicsim, ha bent vagy, akkor kapaszkodj, mert úgy rázott az út, hogy féltem, hogy kiesik belőlem. Aztán az első teszt negatív lett, és újra fel kellett építenem magamban a hitet, megteremteni, tudod Schrödinger macskája, kemény meló volt. Néha kőkemény dolog kételkedés nélkül hinni. Tudni. Ma is így csináltam az egy csíkból kettőt.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum