Ménkű

Az asztalon gyógyszerek, zárójelentések, laboreredmények halmozódnak.
Hétvégén végiglátogattam fél tucatnyi Szent-tel kezdődő kórházat, némelyikben éjszakáztam is. Egy orvos üvöltözött velem, kettő hülyének nézett és haza akart küldeni, a harmadik balhézott, miért nem jöttem hamarabb. Később saját felelősségre távoztam. Négy ultrahang tíz flaska vér, mégsem talál senki semmit, se méhen belül, se méhen kívül – most az egyetlen rendes doktornővel együtt szurkolunk, hogy remélhetőleg elment minden.
Épp csak egy hét volt, vagy mostanra kettő, de annyi minden játszódott le, hogy éveknek tűnik. És ha meglátok egy élő, egészséges kisgyermeket, olyan hihetetlen csodának tűnik a létezése, hogy annyi veszélyen és viszontagságon keresztül evezett, mindent megúszott kilenc hónapon át, és itt van épen és egészségesen. Lottónyereménynek tűnik. Bár akkor elég sokan nyerek a lottón.

Szóval szar élmény volt, sajnáltam és megsirattam, de végülis még olyan kicsi volt, hogy talán nem is volt. Talán egyáltalán nem volt.
Szóval nincs semmi nagy baj, azt nézem én is, amit a doktornő javasolt: legalább kiderült, hogy tudunk. És hogy milyen jófej a férjem, és hogy lehet rá számítani. Meg hogy tényleg kell orvost választani. És hogy nem dől össze a világ.

Felejtés terápia gyanánt tegnap résztvettem egy wellness szájsebészeti kisműtéten, ledlámpák hangulatos fényében figyeltem, ahogy az orvos a fekete szállal hímezgeti az ínyembe a keresztszemest.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum