Főzök, és nem rontom el

Kisgyerek koromban nyaraltam párszor falun. Imádtam. Ha ma rágondolok, akkor a kardvirág jut eszembe a ház előtt, Pali bács erős bányász-karja, a gólya a gyógyszertár kéményén és a csipkelekvár.
Ez utóbbit azóta sem ettem. Mert mindenki azt mondta – a háziasszonyok és google barátom is – hogy az felér egy kínzással. Egy hétig tartó őrület. Lószőrszita, vagdosás, pelenkán paszírozás.
Viszont nemrég szedtük 15 kiló csipkebogyót, főleg teának, és egy szatyornyit megmentettem a szárítástól. Lesz ami lesz, valahogy csak megcsinálom. Minenre ki lehet találni valami hatékonyabb megoldást. Végülis ez a szakmám.
Így lett nyolc üveg lekvárom pár rövid óra alatt; nem tartott tovább, mint egy sima sárgabarack. A megoldás: GYÜMÖLCSCENTRIFUGA.
A serpenyőből a lekvármaradékot nyalogatva idézem fel a régi nyarakat. Ott mentem először egyedül boltba. Mint egy nagylány.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum