Új asszony

-Ha nem lennél férjnél, most megkérném a kezedet! – mondja az uram.
-De hisz nős vagy! Nem kérhetsz meg!
-Ja, tényleg.
-És ha már itt tartunk. Miért akarod lecserélni a feleséged? Miben vagyok jobb nála?
-Hm, nem tudom. Hogy hasonlítasz rá.

Reklámok

Kertész leszek II.

Annyiból jó az ilyen értelmetlen munka, hogy ha hazamegyek, ki vagyok éhezve a cselekvésre, a teremtésre. Miután megdugtam az összes birkát Sven bőrébe bújva, nagy lelkesedéssel takarítottam végig a lakást, még a hűtőt is kimostam. Valami, ami látható, tapintható, sőt szagolható.
Aztán pedig befejeztem a második selyemkendőt, gyönyörű lett, nem is tudom, melyik a szebb, a lepkés vagy ez. Átlag négy este kell hozzá, így hobbinak kiváló, de vállalkozás nem lesz belőle. Még kettőt kellene festeni karácsonyig, vagyis 15-éig, amikor végre lelépünk melegebb éghajlatra.
Visszatérve a munkához, a kollégáim nem értik, miről beszélek. Hogy mit hiányolok. Hiszen ez az élet rendje, örüljek, hogy van egy rendes munkám. És hogy az öregek szoktak festeni.
Valakivel baj van, vagy velük – vagy velem.

Kertész leszek

Csak nyomjuk és toljuk és gereblyézzük a szart, rám meg ma megint rámjött a hányinger, alig tudom visszanyomni a torkomon, hogy ne hányjak oda, egyenesen a meeting közepére, az asztalra, a drága mandzsettagombok és töltőtollak közé.

Olyan rosszul vagyok attól, hogy mindenki csak beszél, tízszer annyit, mint kéne, megbeszélünk és meetingelünk éjjel nappal, azon túl újabb és újabb bemutatkozó prezentációkat készítünk újabb és újabb főnököknek – anélkül, hogy bármi maradandó értéket letennénk az asztalra. Elemzünk, kimutatunk, felszólítunk, kitöltünk, elhatárolunk, prezentálunk. Kurva fontosak vagyunk, sokat telefonálunk és szép ruhákban járunk. De az egésznek semmi, de semmi haszna nincs.
Ezerszer értelmesebb foglalkozás a bolti eladóé, a csaposé, vagy leginkább a kertészé. Kertész leszek. Azt kellene. Értéket teremteni. Nem kibaszott táblázatokat.

Vagy legalább kirúgni a tizennégy főnököm közül tizenhármat – tízet külföldön, hármat itthon – és beszüntetni ezt az egész bullshitelést.
Tim Ferriss-nek igaza van, hogy a munkára is érvényes a Pareto-elv: az eremény 80%-át a munka 20%-ával állítjuk elő, és fordítva. Meg minálunk elmondható lenne az is, hogy az eredmény 80%át az emberek 20% a állítja elő, sajnos én nemigen érzem úgy, hogy közéjük tartozom.
Szóval nyugodtan lehetne 20%-nyit melózni, és szerintem valójába hatékonyan nem is dolgozunk többet, csak valaki egyszer kitalálta, hogy napi nyolc óránál kevesebbet nem lehet, és ezért mind itt vagyunk álló nap, basszuk a rezet, de hogy szebb legyen, inkább hosszú beszédekkel, hatékonytalan telefonokkal és semmirekellő táblázatokkal töltjük ki az időt. Mikor lehetne négy mondatban, két emberrel, egy sorban is az egészet. És utána szépen hazamenni, és kiülni az almafa alá olvasni egy pohár borral. Vagy először az almafát elültetni, mert az a munka legalább hasznos.

Látogató

Éjjel zörgölődésre ébredtem, kinyitottam a szeme, és megkérdeztem az ágyból épp kikelő férjemet, hogy mit csinálsz? Mire ő az ágyból, mellőlem nyöszörgött ki, hogy miii? Az ágy lábánál lévő alak pedig eltűnt – mintha mindigis csak az ablakon beszűrődő holdfény keltette illúzió lett volna.

Team building

Olyan, mintha eltört volna az egyik bordám, mindenesetre nagyon fáj – minek nekünk részegen trambulinozni, ugyebár. Na jó, becsiccsentve. De hát ilyenkor minden jól megy: a kenyérlángos sütés, a csocsó, a barlangászat, a kovácsolás, az asztalon táncolás.
Történt hogy-hogynem, de csütörtöktől vasárnapig csapatépítés volt, egymás után a két munkahelyemnél. Egyik jobb volt mint a másik.
Ezek az év legjobb bulijai, főleg a második féle. Csomó jófej ember (aki nem, az hamar lefekszik), jó bor, jó programok, játékok, zene. Nincs megjátszás, nincs flitteres ruha, csak én meg te meg mi. Másnap meg a bundás kenyér.

Azért néha kijön belőlem a férjem, mármint nem úgy, hanem a mentalitása, hogy ha valaki nagyon idegesítően álszent, akkor nagyon brutálisan őszinte és belekérdezős leszek, mármár bunkónak tűnik, de mégsem az. Mondjuk azt, hogy ez is a személyiségfejlődésem része, mert korábban ilyesmire képtelen voltam. Mindig csak magamban.

Életemben először…

…voltam klezmer koncerten, Budapest Klezmer Band. És Zsidó Nyári Fesztiválon.

Életemben először…

…jártam a Dohány utcai zsinagógában.

Nyárutó

Azt mondja, hogy oda semmiképp ne menjünk, a szlovénok büdös bunkók, csak szép országban élnek. A tengerpartjuk meg gáz. Koszos meg növényes. Menjünk inkább horvátba.
Milyen jó, hogy nem hallgatok másokra.
A szlovén tengerpart szép, helyenként gyönyörű. A strand és a víz kristály tiszta, legtöbb helyen ingyenes. Ahol fizetős, ott a medret finom gömbölyű kavicsokkal bélelték ki. Ugyan nem a szlovénok érdeme, de ilyen lágy és meleg tengerben régen nem fürödtem már.
De azért az ide látogatókat szeretik ők is megfejni, meg kell hagyni. Öt eurós ország ez. Minden ötbe kerül. Egy kis sör, meg egy nagy. Egy nap parkolás. Két kóla. Két kávé és két péksüti reggelire. Csak a vacsora több, de az sokkal. Legalább jó. Szóval nyugodtan menjen mindenki a szlovén tengerpartra, még ha nem is az autóban alszik, mint mi. Az olajfák alatt.

Életemben először…

… strandoltam a szlovén tengerparton.

Életemben először…

…végigtekertem Ugljan, Pasman és Dugi szigeteket.

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum