Boldog Ünnepeket

Karácsony Burmában, szilveszter Koh Tao-n. Januárban jövünk.

Reklámok

És, gyerek?

Ez a szokásos kérdés. Majd jön, ha akar. Ez a szokásos válasz.
Az az igazság, hogy… hogy is mondjam. Megszűnt a varázsa.

Az első hónapokban epedve vártam, számoltam vissza a perceket, hogy hátha most. És mindig elszomorodtam, mikor kiderült, hogy nem. Mígnem egyszer igen nem lett a válasz.
Aztán követte rettegés meg kétségbe esés meg feladás, beletörődés. Nem volt olyan rossz. Nem tartott hónapokig a feldolgozása. Hisz még szinte nem is volt. Meg kiadhattam magamból düh formájában, amit a kórház iránt éreztem. Szóval már elfogadtam, hogy így kellett lennie, és így volt jó.
De ha életképes gyerek nem is, a kezdeti, első öröm már kiszakadt belőlem. Már megvolt. Megéltem, érted?
Persze, akarom még most is, de már csak úgy, hogy jön ha jönni akar, de most hagyjatok békén festeni. Fura. Néha kicsit lelkifurdalásom van, hogy nem várom eléggé.

 

Csakazértsem

Világ életemben folyton azzal piszkáltak, hogy nekem, mint hosszú hajúnak, nagyon kell figyelnem zuhanyzáskor, mármint utána, mert eldugítom a lefolyót, úgyhogy szíveskedjek mindig kiszedni magam után a hajat. A guta ütögetett.

Úgyhogy amint saját zuhanyra tettem szert, rögtön le is szoktam róla. Inkább duguláselhárítottam havonta, kitapasztaltam, hogy melyik a legjobb szer, amelyik olyan  kis gejzír kitörést csinál, meg megtanultam szétcsavarozni a rácsocskát és hatékonyan eltávolítani a megfeketedett szappannal telerakódott hajszálakat a cső belsejéből.

Így aztán egész békében teltek a napjaim és a zuhanyzásaim az utóbbi években. Mígnem a minap, a zuhany előtt térdelve, csavarhúzóval a kezemben eszembe nem jutott egy korszakalkotó ötlet: mi lenne, ha azon frissiben kiszedném a hajakat, hisz csak egy mozdulat olyankor, és nem kellene itt csavarozgatni. Hogy ez eddig miért nem jutott eszembe!

 

Melegebb éghajlatra

Azzal szórakoztatom magam, hogy thaiföldi meg burmai időjárás előrejelzéseket nézegetek, és nagyon kedvemre való a látvány. Nem is csak azért, mert itt égig ér a köd, vagy mert leragad a szemem az álmosságtól, vagy mert még nem jött rendbe a gyomrom a tegnapi sok forraltbortól – hanem mert ez is leakasztják a pórázat érzést ad, és némi értelmet a létezésnek az értelmetlen munkák közepette.
És kezdődik megint a készülés, a szervezés, a post-it ragasztgatás: biztosítás, igazolványkép, hálózsák belső, pót akksi. Ez az egyik legszebb része az utazásnak: a várakozási öröm (Vorfreude ist das beste Freude). És ezt ki kell élvezni, nem szabad spórolni vele. Nem egy olyan úton voltam már, melynek a legnagyobb hozadéka ez a várakozás volt: az út maga nem lett nagy szám, de előtte az a hetekig tartó tervezgetés és öröm…
Mához két hétre indulunk.

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum