Újra itthon

Szabiról visszatérve kizárt a gépem. Ezért jó ilyen hosszú időre elmenni, mert végre van lehetőséged elfelejteni az összes jelszavad. És kipihenten nem lesz gond a rendszergazdával sem csevegni, mosolyogva fogod letenni a telefont.

Hazatérve imádom a rendet. A tisztaságot. A magyar kaját. A zuhanytálcát. A vécét, amire le lehet ülni. Olyannyira, hogy megfogadtuk, hogy legközelebb tisztább országba megyünk (mint Burma), vagy legalább több pénzt szánunk szállásra, mint a Lonely Planet budget kategóriája. Ezt főleg az egy hetes hasmenés mondatja velem. Mert ha a bélésem rendellenesen aktívan működik, akkor sírvafakadok egy tíz éve nem takarított fürdő láttán.

Összegzés:
Burma szép és jó, de elég volt egyszer. És egy évig nem akarok egyetlen sztupát vagy templomot sem látni.
Az emberek vidéken, eldugott helyeken kedvesek voltak, szimpatikusan tartózkodóak és figyelemre méltóak. A többi helyen, ahol turisták járnak (pl. mi), már erősen India feelingem lett, ahol a magunkfajtát csak nagy, fehér pénzeszsáknak nézik, és ezt nem szeretem. A hellókák még ok, de az árak lassan a magyar fölött vannak, hiába eszel ragacsos műanyag székeken az útszélen (állítólag öt éve még a töredéke volt). És az emberek feszültek, szomorúak, átvágósak. A kaja nem rossz, de az örökös gyomorrontás miatt kevéssé élvezhető. Ennek ellenére millió élményben volt részünk, amit életünk végéig emlegetni fogunk. Ez viszont tagadhatatlanul a hátizsákos utazás előnye.

Thaiföldet imádtuk. Már az első bangkoki este is élmény volt. Mivel a tervezettnél többet töltöttünk a városban (5-6 nap), volt időnk felfedezni. Mondjuk a tömegközlekedést, az önkiszolgáló sütögetős diák kajáldát, a parkokat. Nem tudom, milyen lehet itt élni, de elsőre tetszett. Ja, és az árak olcsóbbak, az emberek pedig kedvesebbek, mint Burmában. Koh Tao szigetén három napot voltunk, hát az is egy gyöngyszem. Csavargás, pálma erdő, parton sörözés, fehér homokos strand, vízben táncolós szilveszter. Jah, szilveszter. Soha többé nem iszom vödrös piát, sem thai whiskyt. Alattomos párosítás, nekem két törött lábujjam lett tőle. Ennek ellenére az utóbbi évek egyik legjobb szilvesztere volt.
Szóval, ide még biztos visszajövünk, talán hosszabb időre is.

Ez a nyaralás az utazások jegyében is telt. Vagy húsz féle járművön utaztunk, összeszámoltuk. Repülő, komp, teherautó, folyami hajó, motor, bicikli, lovaskordé, sky train, tuk-tuk, busz, éjszakai busz, éjszakai hajó (na, ez volt a legdurvább), taxi, pick-up, katamarán, motorcsónak, nem jut most több az eszembe.
Állatok közül az ágyipoloska volt a legemlékezetesebb, most is az erkélyen tároljuk a hazahozott szennyest, hátha eljöttek velünk haza. Ételek közül meg a gree curry meg a mango sticky rice lett a kedvencem. És megtanultam szakszerűen ananászt hámozni. És hajtottam zebut.

Még egy dolog, amit hazahoztunk, az az időeltolódás. Még mindig nem álltunk vissza teljesen, de nem is akarunk. Igaz, hogy koraeste már leesek a székről az álmosságtól, és kilenckor bealszunk a film előtt, de reggel hét előtt ébredünk, magunktól. Mindenhová időben odaérünk, és ma reggel munka előtt még bicajoztam 40 percet. Persze csak a szobában.
Jó itthon. Is.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum