61

<div id=”ta_travelmap” style=”width:430px;”>
<img src=”http://www.tripadvisor.com/CommunityMapImage?id=68247597&type=TRIPADVISOR&size=LARGE”&gt;
<ul id=”ta_links”>
<li><a href=”http://www.tripadvisor.com/members/kilko”>View my profile</a></li>
<li>Create your own <a href=”http://www.tripadvisor.com/MemberProfile-cpt&#8221; style=”font-size:10px; font-family:Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif; color:#3860B0; text-decoration:none;”>travel map</a> or <a href=”http://www.travelpod.com/&#8221; style=”font-size:10px; font-family:Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif; color:#3860B0; text-decoration:none;”>travel blog</a></li>
<li>Great <a href=”http://www.tripadvisor.com/VacationRentals&#8221; style=”font-size:10px; font-family:Verdana, Arial, sans-serif; color:#3860B0; text-decoration:none;”>vacation rentals</a> at TripAdvisor</li>
</ul>
</div>
<script src=”http://www.tripadvisor.com/MapEmbed?mid=E.cyaIlhYodBR28pxMYDTzDg%3D%3D&favorites=false&frm=pt&Version=VACATION_RENT_004″></script&gt;

Háború az íróasztalok közt

Miért nekem kell mindig annak az embernek lennem, aki megmondja a közutálat tárgyának, hogy ő a közutálat tárgya? Miért nem tudom befogni a szám, és csak mosolyogva tűrni, mint más? Vagy ha már egyszer kinyitom a számat, miért nem nyitom még nagyobbra, és miért nem érzem magam jobban utána?

Másrészt meg miért kellene tűrnöm, hogy kitartóan áskálódjon ellenem és igazságtalanságokkal vádoljon? Miért ne állhatnék ki magamért, és ha valaki nem áll le még akkor sem, ha kedvesen azt mondom neki, hogy ne haragudj, nem állt szándékomban megbántani? Miért ne válthatnék hangnemet, és mondhatnám meg neki tényleg, amit gondolok?

Végülis azt mondta, hogy soha életében nem fog megbocsátani nekem (mert nem kértem, hanem állítólag utasítottam, hogy hívja fel az IT-t – ez a háború tárgya), most legalább rendes okot adtam rá neki. Csak nem értem, hogy most ez kinek volt így jó, és nem tudom, hogy esetleg mit kellett volna másként csinálnom.

Nina Simone

Meghallgattam ezt a zenét, és azóta egész este Nina Simone-t hallgatok. Tudom, hogy nem az övé az eredeti verzió (Cy Grant), de ettől libabőr.
Nagyon durva a nő, úgy zeneileg, mint emberileg. Ez pedig nagyon aktuális.

In her autobiography, Nina Simone writes that her function as an artist is “…to make people feel on a deep level. It’s difficult to describe because it’s not something you can analyze; to get near what it’s about you have to play it. And when you’ve caught it, when you’ve got the audience hooked, you always know because it’s like electricity hanging in the air.”

 

Ezoterikus

Normális az, hogy engem halálra idegesít az ezoterikus vagy milyen emberek jó része?
Magamat (is) gondolkodó, fejlődő, spirituális lénynek tartom, vagy minek, nincs rá szó. Múltkor olvastam azt a kifejezést, hogy belső utakon jár, és talán ez tetszik a legjobban.

De a mai ezo emberek tucatjainál találkozom azzal, hogy a fos életükre mindig valami rongyrázós magyarázatot találnak. Azért vagyok kövér, mint egy disznó, mert valami rejtett problémája volt a dédanyámnak. Azért van folyton hiányérzetem, mert anyám méhében ikrek voltunk, de a testvérem elhalt. Ma azt mondja a kolléganőm, hogy ő azért nem találja a helyét a világban 2000 óta, mert ő valójában arra született, hogy túlélje a világvégét, de az nem jött el. Érted. Ha páran ezt mondanák, még oké is lenne. De mindenki!!! Mindenki király vagy varázsló vagy próféta volt előző életében, mindenki rejtett ikerterhességből született, az életfeladata legalább a tanítás, vagy akár a világ megmentése. És az egész kurvára bűzlik, és kifogás szagú.

Érted, nem azért kövér, mert egész nap zabál, négyszer annyit, mint én, vagy mert mindig csak akar sportolni, de sose teszi. Az is fura, hogy senki sem születik azzal a sorsfeladattal, hogy jó anya legyen (pedig van akkora, mint a világ megmentése), és valszeg csak az arisztokraták reinkarnálódnak, mert még soha senki nem mondta azt, hogy előző életemben jobbágy voltam. Továbbá érdemes lenne informálni az orvostudományt, hogy valójában minden terhesség legalább kettes ikerterhességgel kezdődik, mert mindenki mellett elhalt legalább egy testvér.

És ezzel az egész fenti hőbörgéssel nem volna semmi baj, ha mellette kerek és boldog életet élnének, de általában inkább csak a mocsárban dagonyáznak.

Az én életemet látva pedig a fejemhez vágják, hogy könnyű neked. Ha meg felvázolom, hogy miken mentem keresztül életemben, akkor meg azt, hogy mert neked van akaraterőd.

Szóval tessék szépen kielemeztetni az ősöket meg a sorsfeladatokat, aztán felállni végre abból a kurva fotelből és ÉLNI!

Már megint a feketék

Ülök már megint valami nemzetközi meetingen vagy workshop-on vagy min, ahol egy delegációnyi német szakértő prezentál a kelet-európai gazdaságról meg ingatlanpiacról olyan egetverő baromságokat, hogy sikítanék, az ügyvezetőnk félrenyeli a kávét, ők meg még a saját eredményeiket sem képesek értelmezni. A két szakértő csapatot két nő vezeti, és ahogy nézem a keményre vasalt ingblúzaik felett a kemény vonásaikat, a törtetést, a félelmet, a viszálykodást, a fekete öltönyeiket –  igen, fekete öltönyben vannak mind, a nők is, csak a blúz színe változhat, többnyire fehér, világoskék vagy szürke – akkor nagyon nagyon erősen és határozottan azt érzem a gyomromban, hogy én ezt nem akarom. Igazából már részt sem akarnék venni rajta, de hogy nem akarok ilyen lenni, egy ilyen vezető nő, fekete öltönyben.

Régen még volt, hogy azt gondoltam, hogy akarok. Hogy vagyok olyan okos és ügyes, és ha veszem egyszer a fáradtságot, bármilyen vezetői bőrfotelbe feltornászhatom magam. De most már annyira nem akarok. És annyira sürgető szükségét éreztem annak, hogy kiszakadjak innen, ebből az egészből, és találjak valami olyan munkát, valami önálló létezési formát, ami én vagyok, hogy majdnem felálltam a székemből.

És az óta is ezen gondolkodom.
Valószínűleg ez a teremtés nélküli állás az, ami miatt olyan nagy lelkesedéssel vetem bele magam otthon a a nail art-ba, meg a selyemfestésbe, a varrásba, meg a sütésbe. Mert az van. Lesz. Valami lesz belőle. Hozzáadom az értékem.
És most azon töröm a fejem, hogy mit lehetne kihozni ebből. A kreativitásomból, a kézügyességemből. Ruha-selyem-köröm-festés-design vonalakon mozgok, mert ezt élvezem a legjobban. És jó is vagyok benne. De nem akarok egy tizenhatodik selyemkendő webshopot az etsy-re, amivel alig termelem ki egy év alatt egy nyaralás árát. Sem egy ötvenedik webdesign vállalkozást. De tudom, hogy valami valahol vár rám, és hogy egyszercsak megszületik az ötlet.

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum