Kiélesednek az érzékeim. Legalábbis egyes dolgok iránt. Midig éppen az iránt, ami foglalkoztat. Vicces, hogy mikor mintákban és rajzolatokban gondolkodom, akkor mindenütt azt veszem észre. A samponos dobozon, az orchidea szirmon, a K&H bank kirakati gravírozásán. Ha cégnéven töröm a fejem, akkor hirtelen rájövök, hogy körülöttem már mindennek van neve. Van egy gyűjtőneve, hogy sampon, bugyi, keksz, és mindennek van egy márkaneve, plusz esetleg egy fantázia neve. Már mindenre kitalált valaki valamit. Az egész lakás vibrál a nevektől. Rexona, Zara, Bakonyi, Ikea, Kleenex, HP, Nokia, Head and Schoulders (? ezt ki találta ki?), Timex. Mind-mind valakinek az agyszüleménye, aki talán ugyanígy törte a fejét, mint én, és végül ezt sikerült megszülnie. Ki mennyire sikeresen. De ő miért ezt a nevet választotta? Honnan jutott eszébe az, hogy Nivea? Vagy Pepsi? És van-e még olyan, amit még senki nem választott, pedig jó? Jobbnál jobb ötleteim születnek, de a google mindig kidobja, hogy valaki már megelőzött, már neki is eszébe jutott, szevasz.
Úgy zakatol az agyam, mint egy mozdony. Legyen nemzetközi. Nem árt, ha van jelentése. Legyen lerajzolható. Könnyen megjegyezhető. Itthon és külföldön normálisan kiejthető. Egyik nyelvben se legyen negatív jelentése. Ne legyen foglalt. Ne legyen hasonló. Legyen szabad a .com domain. És a .hu. Legyen kevesebb, mint 9 karakter. Ésatöbbi.
Hétvégén pedig meg kell tanulnom képet vektorrá alakítani.