Önkép

Meghatározó élmény volt végignézni magam az esküvői videónkon, ami most készült el. Ilyen hosszan még soha nem figyeltem meg magam. Az artikulációm, a kézmozdulataim, a viselkedésem.
Külsőleg az egyik vicces észrevétel, hogy jééé, mekkora szemem van, és hogy mekkorákat pislogok, mint egy játékbaba.
A másik, hogy jobban kell figyelnem a kiejtésemre. Állítólag szépen beszélek, de én hallom, hogy néha elharapom a betűket, nem mondom ki szépen.
Aztán a gesztikuláció. Főleg a kéz. Mint egy olasz nagyasszony. Mindig is tudtam, hogy ilyen vagyok, de hogy ennyire… Úgy hasít a kezem a levegőbe, mint egy kés. Határozottan, egyenesen, és keményen. Nem gond, de azért nem kellene ennyire.
És az utolsó az, hogy folyton szervezek és mindenkinek megmondom, hogy mit csináljon. Ok, az esküvőm volt, én szerveztem, én tudtam mindent, de akkor is. Ott úgy éreztem, hogy teljesen laza és nemtörődöm vagyok, de valójában folyton kommandíroztam valakit. Mondom, lehet kifogásokat keresni, de tudom, hogy ilyen vagyok. A név kötelez. Azt hiszem, hogy mindenkinél jobban tudok mindent, mindent hamarabb meglátok, stb. És ez többnyire így is van, és igazam is van. De nem kellene ezt ennyire komolyan vennem. Sokkal több dolgot ráhagyhatnék a többiekre. Még akkor is, ha utána az nem lesz tökéletes. Mert én lehet, hogy azzá tudnám tenni, de ezzel elvehetem a mások örömét, és  hosszú távon belém lehet fáradni.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum