Negyedik dimenzió

Megkérdezi, elmegyek-e vele majd a negyedik dimenzióba. Mondom persze, ha elmondja, hogy mi az, és hogy hogy lehet odajutni. Azt mondja, az egy magasabb szint, és ott mindenki szeretni fogja egymást, és hogy másfél év múlva lesz egy kapu pár napig, amin át lehet menni. Azoknak, akik tudják a Merkaba meditációt. Elég csak ennyi? Igen, meg hogy tiszta légy. És mi az, hogy tiszta? Én tiszta vagyok?

Először csak jó viccnek tűnik, de aztán valahogy elborul a kedvem. Ez annyira hasonlít anyámék vallásában a menyországra meg az elragadtatásra meg a száznegyvennégyezerre. Tiszta Jelenések könyve. És aztán arra gondolok, hogy ugyan nem is hiszek ebben a kilépős sztoriban, de ha igaz lenne, se mennék. Otthon is ezt utáltam a vallásban. Hogy nekem meg kell felelnem, és mindig jónak kell lennem, hogy a kiválasztottak között lehessek, akik majd elmennek a mennyben. Mert ők is a száznegyvennégyezerben hittek, és a száznegyvennégyezer egy kurva kicsi szám, ha az egész emberiséget nézzük. És abba nehezebb bejutni, mint a megasztár döntőbe, szóval nagyonnagyon jónak kell lenni. És miért? Mi a díj? A menyország, ahol mindenki kedves meg mosolyog meg habfehérben jár – dög unalmas. Olyan, mint egy rossz szappanopera. De még abban is van dráma.

És rájöttem, hogy lehet, hogy kafa a negyedik dimenzió, de én ennél nem akarok jobbat. És imádom az életet. Akkor is, ha sok benne a szar. Ha a kolléganőm fűnek-fának azt híreszteli, hogy lefekszem a főnökömmel. Ha a színházi előadás közben két röhögés között csendesen vetélgetek, már megint, harmadszor. Ha az idei bónusznak csak a felét kapjuk is. Ésatöbbi. Nem azért szeretem az életet, mert olyan tökéletes. Hanem mert mégis. A jó lekvár is a savanykás gyümölcsből lesz, nem az édesből. Mert úgy lesz aromája.
És imádom a frissen nyírt fű illatát, és lefeküdni este a férjemmel, és imádom a laptopom és imádom a kapucsínóm és a körömfestést és a fotózást, a barátaim, a hegymászást, a tanulást, a hétvégi utazásokat, férfiakat és asszonyokat, könnyeket, borokat. Imádom, hogy elkéri a telefonszámom, még ha soha nem is hív fel. Imádom, ahogy halad a vállalkozásom. Hogy besüt a nap a tetőablakon. Szerelmes vagyok ebbe a kurva életbe, és nem akarom itthagyni idő előtt sehány dimenzióért.

Ezeken gondolkodtam tegnap zuhanyozás közben. Meg hogy a fejlődés nem a kilépésben van, hanem abban, ha az ember itt megtalálja a fejlődést és a harmóniát.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum