1. év

Tegnap voltunk egy éve házasok.

Otthon bűnbánóan néz rám – elfelejtettem virágot hozni. Röhögök, kit érdekel. Úgyis azt beszéltük meg, hogy nem fogjuk ezzel szivatni egymást, hanem inkább minden évben rendezünk egy házassági évfordulós bográcspartit a barátainkkal.

Viszont ha már így szóba jött, akkor megünnepelem még azzal a gondolattal, ami valamelyik reggel vezetés közben tisztult le bennem teljesen, az M1-esen, úgy Budaörs magasságában.
Hogy ő a társam. Sokkal erősebben és tisztábban éreztem ezt, mint akár a házasságunk előtt. Azért a férjem, és én azért vagyok a felesége, mert egymást választottuk társul erre az útra. Tudom, baromi elcsépelten hangzik, de akkor ennek a mondatnak jelentése lett. Hogy nem azért vagyunk együtt, és nem azt jelenti a házasság, hogy örök hűséget fogadunk, meg megesküszünk, hogy nem csaljuk meg egymást, vagy hogy biztonságban tudjuk a jövőnket, vagy mittudomén. Hanem mert szabad akaratunkból, kötelezettségek nélkül Társat választottunk az útra. És ez jó, szívet melengető. És jó társ.

 

hhr

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum