Egy hét

Van egy erkélyünk. (Nem balkonunk vagy loggiánk, utána néztem a különbségnek.) Kisebb, mint a legutóbbi, de termékenyebb. Ca. 10 m2, de vadul termelünk rajta. Pénteken leszedtem a borsót a muskátli közül és levest főztem belőle. Ma a bab lesz soron. És már van 48 – még zöld – paradicsomunk.

Idén az egyik legjobb befektetésem az ikeás kertibútor volt, 2 személyre asztallal 20ezer. Nem akartunk nagyobbat, sőt eredetileg semmilyent – mondván, hogy úgyis mindjárt elköltözünk. De nagyon jó döntés volt, azóta folyton ott ülünk, eszünk, dolgozunk, olvasunk a narancssárga roló alatt. Imádom a nyarat.

Még akkor is, ha dög meleg van, a hálószobában is 30 fok. Tudom, hogy panaszkodni kéne, de mindig eszembe jut a tél, amikor délután ötkor a sötétben vakarom a jeget az autó szélvédőjéről és dideregve gubbasztok a hideg szobában.

Hétvégén VOLT fesztiváloztunk, jó volt, majdnem annyira, mint tavaly. Tudod mi a nemlétező terhességem előnye már most? Hogy sokszor eszembe jut, hogy lehet, hogy jövőre nem tudok. Vagy egy darabig nem tudok majd. És persze van úgy, hogy ez csalódottsággal tölt el, de megtanított arra is, hogy értékeljem a pillanatot, a mostot, hogy legyek tudatában a lehetőségeimnek és a boldogságnak. Nagyon sokat tanultam ebből, és ilyen alkalmakkor is annyira de annyira tudom élvezni… Mondjuk szétvet a boldogság a Colorstar koncerten, hogy ott vagyok.

Aztán másnap Fertő-tó, dobáljuk egymásra a bűzölgő iszapot, nagyon sekély a víz, evickélünk a híg sárban, még a bójánál is csak derékig ér. Shreck imádná, mert ha megtapossuk az iszapot, akkor bűzös gázok távoznak bugyborékolva a mélyből, jakuzzi.

Augusztusban Határon-túra lesz, neveznénk, de tartok tőle, nagyon durva. És utálok felfelé tekerni. Hat nap alatt 540 kilóméter és 5740 méter szint, nóóórmális? Erre azért el kellene kezdeni edzeni. Ha megyek. Ha lesz időm/erőm felkészülni. Ha addig nem leszek terhes. Ha. Ha, ha, ha. Ukrajna viszont vonz.

Kaptam kép óriási monitort. Úgy néz ki az asztalom, mint valami repülőgép irányító pult. Apósom azt kérdezte,  hogy nem zavar-e, hogy folyton a férjem levetett cuccait kapom meg, és nekem nem vesz újat. Nem is értem a kérdést. Ezek a “levetett” monitorok ezerszer jobban, mint az enyém. Számomra ugyanolyan jó, mint bármilyen másik, új. Így azonban a családi összhaszon maximális, mert neki is van új, meg nekem is, és mind a ketten örülünk. Másrészt meg már miért kellene a férjemnek nekem vásárolnia, ez is fura nekem, mármint van nekem is fizetésem, majd ha nagyon kell, megveszem. Így is egy csomó mindent kapok, többet is, mint ami eszembe jut.

A munkahelyem agybeteg, mármint az 1. számú, ha mindenki elmenne egy évre nyaralni, az egész bagázs, inclusíve németek, akkor sem történne semmi végzetes, sőt talán csak jobban mennének a dolgok. Globális nemzetközi leépítést jelentettek be pár hete, és azóta mindenki a seggét félti, és ez úgy mutatkozik meg, hogy baszakodnak, csesztetik, sározzák, piszkálják egymást. Én ebben egy nagyon kicsi hal vagyok, nincs jelentőségem, de valahogy mégis nálunk csapódik le, és nagyon kell türtőztetnem magam, hogy ne küldjem el az összeset a jó büdös picsába, copy az atyaúristen. De inkább visszatörlöm a szavakat,  még a sorok közt rejtett gúnyt is, jól viselkedek, diplomata. Csak inspirál, hogy megvalósítsam a saját terveimet, és mielőbb kiszálljak ebből a ringlispílből.

Van egy tizenhat éves gyakornokunk, vagyis diákunk, nagyon bírom. Olyan jókat beszélgetünk, mintha barátnők lennénk. Mondom a kollégámnak, hogy csak ne flörtölgessen vele, mert még kiskorú, ráadásul ő több mint kétszer annyi idős, mint a lány. Aztán rájövök, hogy én is. Ez nagyon durva.

Múlt héten volt itt a régi gyakornoklányunk is, Németországból, de ő legalább már van 26. Voltunk a Levesben meg csavarogtunk az éjszakában, ilyenek. Örülök neki. Olyan barátnő-féle, akinek a lelkéről keveset tudok, mert nem szívesen beszél róla, viszont lehet vele bulizni, meg nagyokat nevetni és szórakozni. Szokott ilyen lenni az embereknek, mármint ilyen kapcsolat, olyan haver féle, nekem kevés van. Inkább beszélgetősök. Úgyhogy élvezetem ezt a helyzetet is, hogy két lány sörrel a kezében vihog a bárpultnál.Meg hogy amíg vártam rá, addig bementem a Ferenciek terén a buszmegállóban a templomba. Évekig jártam el ott nap mint nap, és soha nem mentem be.

Más nem jut most az eszembe.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum