Felvágott

Megretusáltam úgy 180 termékfotót a 600-ból, nagyon durva volt, négy estét vett igénybe. Hiába volt szép fehér tervpapír háttérnek meg hiába állítottam a fényképezőgépen fehéregyensúlyt meg szórtam fényt – az eredményen ott a szürke fátyol, nem egyenletes a világítás, sok a színátmenet. Utómunkánál meg külön kellett állítani a termék színét, hogy tényleg olyan legyen, amilyen – hasonlítgattam a monitorhoz minegyiket – meg a hátteret, mert ha együtt csináltam, akkor vagy az egyik, vagy a másik nem volt jó. Vágás, méretezés, élesség. Mivel ugye most már két nagy monitorom van, az egyiken dolgoztam, a másikon a Tudorokat néztem fél szemmel, kivégeztem a harmadik évadot és tanultam egy csomó jó angol kifejezést, dupla haszon.
A fotók eredményével nem voltam túl elégedett, de így együtt tök jól néznek ki, és a férjem is azt mondta, hogy olyan jó, hogy meg is venné. Ami űbernagy bók. Tegnap meg kulcsszavakat gyűjtögettem, ötven termékhez 120 szó, mindegyikhez. Lassan összeáll az egész, nincs mese, indulni kell.

Hétvégén kéne egy kis házimunkát végezni, kupi van, és szégyellem érte magam. De hát három munka mellett néha háttérbe szorul a porszívó. Na jó, benne vagyok, hétvégén végigtakarítom a házat.

Tegnap megettük az első öt paradicsomot, ami az erkélyen termett. Hülyén hangzik, hogy ennyit beszélek a paradicsomokról meg borsókról, de egy multinál végzett főállású haszontalan munka mellett igazán nagy öröm, hogy elülteted, locsolod, kinő, megérik, megeszed. Mert a multinál el se ültetik, vagy ha igen, akkor is locsolod, locsolod, locsolod, hallgatod a sok szakértőt, hogy pontosan milyen szögben kell tartani a kannát – aztán a végén a pari lepottyan, mielőtt megérne. Kábé.

Kedden voltam a városban, igen, hiába élek Budapesten, Buda felő csücske azért nem a city, lássuk be. És túl bonyolult bemenni, úgyhogy ritkán teszem és csak célirányosan. Most viszont volt egy kis időm, és rácsodálkoztam a város változásaira, a romlására és szépülésére, az üres telkeken a romkocsmákra, a bezárt és újra nyíló kirakatokra. Olyan túristás ilyenkor. De jó, úgyhogy ma is megyünk – sőt elhatároztuk, hogy hetente egyszer bemegyünk a városba, és csinálunk valamit. Mert egyébként belaposodunk a székbe a gép előtt meg a munkák előtt meg a paradicsomok előtt. Jó, annyira azért nem, mert péntektől vasárnapig általában úton vagyunk, de ki kell használni a város nyújtotta lehetőségeket.

Ma megyünk egy genetikus haverhoz, megnézik a kromoszómáinkat meg a trombózisra való hajlamomat. Sose gondoltam volna, hogy ez lesz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum