The thing is, Bob, it’s not that I’m lazy, it’s that I just don’t care

Jövő héten jön a nagyfőnök, hogy megnézze, valóban szükség van-e ránk, vagy van e közöttünk olyan ember / osztály aki potenciális része lehet a kirúgni való tömegeknek – jövőre ugyanis 100 millió eurót kell megtakarítania a bizottságnak a nemzetközi  adminisztratív költségeken. És ezt nálunk nem úgy szokták elérni (meg gondolom máshol sem), hogy kirúgnak egy rétegnyi menedzsmentet a nyolcból, azaz összesen 20-30 embert, hanem mondjuk 4000 kismbert. Külföldieket előszeretettel, az úgyis olyan messze van, nem fáj. Nem baj, hogy mi nyereségesek vagyunk. Nem számít, hogy mióta és milyen jól csináljuk. Potenciális a lapát.

Valahogy mégsem félek. Leporoltam az önéletrajzomat, aztán majd lesz valami. Végülis már 9 éve itt vagyok – ideje lenne váltani. Csak nem így terveztem, hanem hogy szépen elmegyek gyesre, aztán többet vissza sem nézek. Mondjuk ez még mindig bejöhet – van még egy kis időm erre az opcióra. Ha meg nem, akkor majd szorgalmasabban építgetem a kis vállalkozásom, viszek több utat, belekezdek más dolgokba. Volna annyi pénzem meg munkám, hogy 7-10 hónapig megéljek. Meg itt van ez a másik munka, fordítás, lehet, hogy oda is felvennének. Mittudomén. Valahogy most bármi lehet.

Erről az egész munkahelyről mindig a Hivatali patkányok című film jut eszembe, annyira idevág. Lenne kedvem ilyesmihez is (6:46-9:30).

 

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum