Gyerek biznisz

Olyan érzés volt bemenni életem első kismama ruha üzletébe, mint mikor először jártam menyasszonyi ruha szalonban és próbáltam fel egy ruhát.

Egy addig ismeretlen, rejtett világ nyílik ki, ahova eddig csak a beavatottak mehettek. És először mindig kicsit fura, mintha betolakodó lennék. Minden szokatlan még és ismeretlen: a ruhák számozása, a derékpántban talált szűkítő gumi meg az a sok ráncolás és húzás.

Aztán megvettem életem első kismama nadrágját is (egy akciós szoknya kíséretében) – nem járhatok örökké kigombolt gatyában meg lehúzott sliccel.

De ami még érdekesebb, hogy milyen pillanatok alatt kiszagoltak. Épp fél órája vállaltam csak, hogy helló, gyerek lesz, és már a kezemben is van egy kártya, meg prospektus, meg kuponok, melyeket ebéd alatt végiglapozgatva megannyi árny tűnik fel. Melyeket természetesen meg lehet előzni különféle portékákkal. Légzésfigyelő, hogy meg ne fulladjon. Három cellás,  hogy nehogy hamisat riasszon. Tabletta, hogy legyen tejem. Krém, hogy ne fájjon. Mellbimbó alakú cumi, hogy ne hiányoljon. Készségfejlesztő, hogy ne butuljon. GPS-es követő (!!!), hogy el ne tűnjön. Érted? Még csak két és fél centis magzat, csak egy alaktalan gombóc az ultrahangon (szerencsére csodás szívhanggal), de már nyomják a szart, ami nélkül nem lehet élni. Tudtam én, hogy nagy biznisz a gyerek, de hogy ekkora, és hogy ilyen hamar megtalálnak… bámulatos. Talán gyerek-büdzsét kéne csinálnom, ahogy volt esküvői is, hogy kordában tudjuk tartani a kiadásokat. És nem olvasni ilyen kiadványokat, amelyek bemagyarázzak, hogy még ezen hetvenkét dolog nélkül nem lehet gyereket nevelni, és ha ezt nem veszed meg, nem vagy jó anya.

Reklámok

A zene, az ember és a Max Factor

Vannak zenék, melyeket többször kell meghallgatni. Akkor a kezdeti jellegtelen valamiből lassan kinő az ismeret, majd a szerelem. Video vágásnál veszem ezt észre. Az eleinte nem túl meggyőző zenéért a végén már rajongok.

Lehet, hogy vannak olyan emberek is, akiket többször kell meghallgatni? Vagy több az olyan ember, akit minél többet hallgatsz, minél jobban megismersz, annál semmitmondóbb lesz?

Aki megalkotta a MaxFactor lila mini körömlakkját, azt bilincsbe kellene verni, hogy ne tehessen többé ilyet. A szín elég ígéretes ahhoz, hogy megvegyem, de felkenve még az ötödik (!) réteg után sem fed.

Az itthon lét hozadékai. Van időm megszárítani akár öt réteg körömlakkot is, viszont egy bejegyzésben húsz hibát ejtek, mert nehezen tudok fekve gépelni. Főleg félig kész körmökkel.

Varga Úr és a nők

Tisztelt Varga István Képviselő Úr! Köszönöm a hétfő esti felszólalását, mert szerencsére sikerült olyan irritáló baromságot mondania, hogy az emberek napokig ezzel fognak foglalkozni, és ennek köszönhetően gyönyörű nagy publicitást kapott a családon belüli erőszak és a nők helyzete.
Egyébként pedig menjen a jó bús bánatosba.
Egyrészt, mert szerintem a sok gyerekes családokban sokkal gyakoribb a családon belüli erőszak (gondoljunk csak a kissebbségre) – szerintem nem a karrierista, vezető beosztású nőket verik a leggyakrabban, és nem nekik a legnehezebb meglépni otthonról. Ön szerint egy négy gyerekes anyának mi a kilépési opciója, ha a férje rajta és a gyerekeken ereszti le a feszültséget? Komolyan, nem is értem az összefüggést.
Másrészt a nő nem önálló gépesített tenyészkanca – kérdezze csak meg a férfiakat, hogy a húszas éveik elején ki szeretne négy-öt gyereket a tizennyolc éves barinőjétől? Őszintén. Mert teccik tudni, a gyerek nemzéséhez férfi is kell.

Sőt, mondok még jobbat, nem csak a nemzéséhez kell férfi, hanem az eltartásához is, mert kegyedék ott a parlamentben gondoskodtak arról, hogy még a legjobban kereső nő se kapjon annyi gyest, hogy esetleg önállóan nevelhesse a gyerekét, ha épp meg akarna lépni az agresszív férje mellől. Mert még engem is földhöz vágott a hír, hogy veszélyeztetett terhesként otthon ülve csak 150ezer forintot kaphatok, ez a luxus maximum, még jó, hogy nem egyedül élek az albérletben (tudom, fogjam be, más fele ennyit sem keres, de nem fogom). Bezzeg az adómat sose maximalizálják, nem mondják, hogy drága kisasszony, maga már annyit befizetett, elég lesz, köszönjük.

Úgyhogy drága Varga Úr, nagyon sajnálom Ön helyett is ezt a néhány hülye mondatát, remélem, most már Ön is belátta, hogy nagy marhaság volt.
Mert egyébként egész jó kis felszólalás volt, mondott sok szépet és okosat is, csak hát bizonyos részeket jobban végiggondolhatott volna. Bár ahogy a videót elnézem, a háttérben passziánszozó képviselő társát még így sem sikerült kizökkentenie a játékból.

Ta-damm, ta-damm

Ta-damm, ta-damm, így ver a szívem, amikor belépek a nőgyógyászhoz. És ta-damm, ta-damm, így ver a pici szív is az ultrahangon, egyből meglátom. Hallom is. Együtt vigyorgunk a dokival. Hát szia. Hat és fél hetes és egy centis. Azt hiszem, hogy ez az első szívdobbanós találkozás mindenkinek nagy szám, de én egyenesen csodaként tekintek rá, így négy vagy hány vetélés után – már nem is számolom. És tudom, hogy még messze nem vagyunk túl a nehezén, de már jobban tudok hinni. Már nem rettegek éjjel-nappal. Csak néha, de olyankor segít az agykontroll (vagy meditáció, vagy hívhatod bárhogy, ez az én saját egyveleg módszerem).

Viszont holnaptól betegállományt javasolt az orvos, és én elfogadtam. Mert a nyaralás alatt alig fájt a hasam, itt bent viszont folyamatosan. Hogy az egész napos üléstől vagy a stressztől, azt nem tudom. De inkább otthon maradok, a doki határozatlan időt mondott – később, középidőben még visszajöhetek, ha minden ok és akarok.
Majd meglátjuk. A hirtelen jött öröm után (juhéé, otthon leszek) azonban hirtelen jött az elbizonytalanodás is (jesszus, egész nap otthon), de aztán rájöttem, hogy ha nem vagyok ágyhoz kötve, akkor ez igazából kafa: egy kis takarítás, egy kis internetezés (a kanapén), cseppnyi főzés igény szerint, némi baráti találkozó (akár a kanapén), spanyol nyelvlecke (kanapén), film vágás (kanapén), vállalkozás indítás (végre).

Főnökömet beavattam, bevállaltam igény esetén némi home office-t is. Többieknek még nem akarom elmondani – egyrészt, mert még annyira az elején vagyunk, és noha hiszem, hogy minden rendben lesz, még nem merem. Másrészt így nem kell már most ugyanazokra az idióra kérdésekre válaszonom, hogy és mikorra vagy kiírva? (ápr. vége – május eleje) És a reggeli rosszullét? (nincs) És fiú lesz vagy lány? (az egyik) stb – amit még fogok hallgatni eleget. Harmadrészt tök jó, hogy van egy titkom.

Egyébként meg próbálok nem túl feltűnően vigyorogni, és megfogadom azt is, hogy nem leszek majd idegekre menő kismama / anya, aki csak a terhességéről / gyerekéről tud beszélni. Majd meglátjuk. A biztonság kedvéért felhatalmaztam a legközelebbi barátaimat, hogy szóljanak, ha kezdenék irritálóvá válni.

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum