18. hét

A költözés megvisel. Mindekettőnket (mármint engem és a férjem – attól, hogy terhes lettem, még nem beszélet többes számban). A tennivalók és az összeszerelendő szekrények sohasem érnek véget, és most valahogy minden bonyolult. Például már kétszer voltak kint a T-mobile-tól, de örüljünk,  ha karácsonyra lesz internetünk. Hallelúja, 21. század. A fűtés szarakszik, a fürdőszobai elszívókból lepkék jönnek be, a radiátorszelepet három hétre vállalják. A kapucsengő, a bejárati ajtó zárja nem működik. Ilyenek. Mindezt nyolc óra munka plusz két óra vezetés után. És sokat veszekszünk.

Én pedig nem akarok sokat veszekvő lenni, sőt egyikünk sem. És ezt szerencsére meg is tudjuk beszélni.
Az a tippem még, hogy nem is a költözéssel van a baj, és még csak nem is a terhességgel, hanem az otthon hiányával. Hiába lakunk itt lassan három hete, még mindig olyan, mintha valakinél lennénk. Vendégségben. És hát mindenkinek kell egy otthon, a biztonság, a meghittség a stabil működéshez.

Férjem kolléganője azt mondta, hogy biztos az a baj, hogy a éjszaka az ágyban az ajtó felé néz a lábunk. Erre a férjem elforgatta a matracot, melynek az lett a következménye, hogy későn hazaérve a sötét szobában majdnem keresztülfeküdtem rajta, valamint egy hányattatott éjszaka után bekövetkezett az év legrosszabb – vagyis legbalszerencsésebb napja, amikor egyszerűen semmi de semmi nem sikerült.
Azonnal visszaforgattam az ágyat, és azóta megint minden normális.

Sőt elhatároztam, hogy nem erőltetem a berendezkedést, ennek következtében több filmet nézünk meg többet pihenünk és kevesebbet (egyáltalán nem) veszekszünk, valamint ma délutántól három napig wellneszelünk.
Tudom, kismama, fertőzés veszély, meleg víz, minden szörnyen veszélyes, blabla, de józan paraszti ésszel hozzáálva és viselkedve nem lesz semmi gond, csak pihenés meg esetleg súlygyarapodás a félpanziónak köszönhetően (eddig 2,4 kilót szedtem fel, még bőven fér bele).

Születendő gyermekünk egy kincs, olykor rugdos kicsit, de minden szép és jó, bár hason aludni már nem tudok (igaza volt a dokinak, szól az a gyerek, ha már nem jó neki). Neve még nincs, de a hétvégére elcsomagoltam 2 db kölcsönkapott utónévtárat.
Továbbá szoptatás ügyben művelődök, mert a szüléstől egy fikarcnyit sem félek, de a szoptatástól igen. Ha menni fog, azért; ha nem, azért. Olvasgatok, attól hátha természetesebbé válik az egész. Jelen pillanatban nem bírom elképzelni, hogy valaki a mellemből egyen. Érted. Egyszer majd erről is bővebben. 

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum