A világvége margójára

Nem sok esélyt adok az ilyen kihirdetett tragédiáknak. Úgy hiszem, hogy az igazi baj settenkedve, váratlanul érkezik és nem ünnepelteti magát ennyire.

Arra azonban jó, hogy számot adjak. Magamnak. Mint amikor 2004-ben vagy mikor azt álmodtam, hogy meghalok. Mikor tudtam, hogy meghalok. Akkor csak két dolgot sajnáltam. Ma már ez sincs. Minden megvan, és minden jó. Csak a gyermekemet félteném. Csak ő számít. Látni akarom békében felnőni. Hát ezt jelenti anyának lenni? Nem érdekel se ház se pénz se utazás, se semmi – csak ő számít? Olyan egyszerűre és alapvetőre redukálódik le minden, pedig még meg sem született. Szinte ijesztő.

Átérzem azt, amit nagyanyám érezhetett a világháborúban, karján a két gyermekkel bolyongva az éhhalál szélén. Csak ő hitt a mennyben meg a közös folytatásban.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum