Munkaszünet

Kint újra szakad a hó, a reggel épített hóember rendületlenül vigyorog be az ablakon.  A kő meleg a talpam alatt, hála a padlófűtésnek. Be kell látnom, mégsem rossz dolog. Itthon vagyok.
Pénteken elbúcsúztam a cégből, bő kilenc év után. Legtöbben azt hiszik, hogy 1-2 év múlva visszamegyek, de én remélem, hogy többé soha. Nem azért, mert olyan rossz volt, hanem mert remélem – hiszem – hogy lesz jobb. Mert egy elég jó élet a még jobb élet elrontója.
Kérdezi az angol kollégám, hogy nem vagyok-e szomorú. Hogy valamitől el kell válnom. Mondtam, hogy nem, mert a cégből akit szeretek, azzal találkozhatok ezután is, akit meg nem, azt végre nem kell látnom.  Az én életem jó része úgyis a búcsúkról szól, de mindig jön helyette valami új, valami más, valami jobb. Most egy gyermek.  
Tegnap a bankszámla kivonataimat raktam össze (meg az összes többi hivatalos papírt), és csak az Erste Banknál (vagyis Postabank volt még, mikor nyitottam) hét címem volt: Dalszínház, Radnóti, Kisgömb, Petőfi, Pannónia, Budafoki, Barackfa. Egy-egy lezárult fejezet mind.
És az élet megy tovább.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum