32. hét – ilyen anya nem leszek

Vagy ha igen, vágj fejbe egy lapáttal! – fejeztem be a beszámolóm a férjemnek. Mi volt az előzmény? A héten találkoztam néhány kisgyermekes anyukával, és utolsó különösen kiverte a biztosítékot. Megszűnt nő lenni, megszűnt ember lenni, csak nyekergő orrhangon tud gügyögni és azt is csak a gyermekéről / vel. Továbbá idegösszeomlást kap, ha a baba elsírja magát, óránként etet, éjjelente hatszor kel, és úgy általában egy zombi. Én pedig majd meglátom.
Nekem meg az a véleményem, hogy ezt egyrészt a túlzott teljesítménykényszer okozza (ha nem elégíted ki a gyerek szükségleteit, nem vagy jó anya), másrészt nem találják a helyüket az életben a munka világán kívül, és muszáj valamit generálni, amitől naggyon sokat dolgozhatnak. Aztán mégis alig várják, hogy visszamenjenek dolgozni.

Más.

Én a másik véglet vagyok, már amennyiben az annak számít, hogy bevállaltam még azt a nyavalyás ukrán utat 31 hetes terhesen – életem egyik legrosszabb döntése volt. Igaz, nem tudhattam, hogy nem saját autóval megyünk, hanem egy szakadt kisbusszal és egy őrült sofőrrel. Szerencsére a férjem volt annyira megértő és határozott, hogy Vásárosnaményből visszafordult velem a saját autónkért. Persze így sem volt sétagalopp a nyolc órás zötyögés a kátyúkon, de az még ok. Viszont délután át kellett ülni az Uaz terepjáróba, amely állítólag csak egy pár kilométerre visz, és csak azért van rá szükség, mert a hóban nem mennek fel a rendes autók. De arról nem volt szó, hogy a hó hetekkel ezelőtt hullott, és a csupa jég-csupa lyuk úton a fejemet a plafonba verve fogok kiborulni, hogy nem akarok Ukrajnában szülni, pláne nem egy uazban, vagy egy hegyen, ahol nincs térerő, sem inkubátor, és a gyerek még csak 1,2 kiló, és biztosan meghalna mire kórházba érnénk. Aztán a kiborulás okát megértette a sofőr is (nem volt közös nyelvünk), és onnantól óvatosan vezetett, én meg meditáltam meg légzőgyakorlatokat végeztem meg beszéltem a babához, úgyhogy el tudtam mulasztani a hasfájásomat és a hátgörcsömet is.
Utána már jó volt a hegyen, elég abszurd a hely, de volt hó meg fenyő meg kirándulás. Negyedik nap hazafelé pedig elindultunk jó korán, a csomagjainkat a terepjáróra hagytuk, és legyalogoltunk. Mert gyalogolni még tudok. És mostantól nem megyek csak olyan helyre, ahonnan hamar be lehet érni valami normális kórházba, és amely országnak beszélem a nyelvét.

Aztán vállalkozós ügyben meg ott tartok, hogy kész van egy újabb széria, már csak fotózni kellene. Továbbá új honlapot készítek, ami olykor annyira lefoglal, hogy észre sem veszem, hogy délután három van, és még nem ebédeltem (flow). Lassan, de halad. Aztán meg beiratkoztam egy amerikai online professzionális blogíró tanfolyamra, mert majd olyat is csinálok, nem csak itt jártatom a számat önmagam szórakoztatására. A tanfolyam jó, külön jó, hogy meg is értem, és még jobb, hogy annyi inspiráló emberrel és ötlettel találkozom! Tíz évre elegendő ötletem van.
Aztán még tőzsdét is elkezdtem tanulni, ma papíron kerestem ezer dollárt, de persze így könnyű. És nem állítom, hogy ezt fogom csinálni, csak egy barátom támogatására vállaltam be a tesztelést. Ámbár miért ne. Viszont így nem járok kismama jógára meg ilyesmikre, ami miatt egy kicsit lelkifurdalásom van, viszont helyette sétálok meg kirándulok (ukrán hegyeken vagy shopping centerekben ugye).

Ja, és élőben is megjelent az ajtónkban a férfi, aki meg szeretné venni a házat, amelyet bérlünk, és ezen újfent kiborultam, hogy nem vagyok hajlandó pár napos újszülöttel költözni, mikor még minden új lesz és ismeretlen, és meg kell szokni, hogy gyerekünk van, és meg kell tanulnom szoptatni, és ahhoz nyugalom kell, nem egy halom doboz – újra. Úgyhogy ismét összedugtuk a fejünket, hogy mit lehetne tenni, de persze attól még nem lesz harminc milliónk, úgyhogy marad az imádság meg szükség esetén a költözés. De terveink legalább már vannak.

De az a legjobb, hogy a férjem szinte mindig úgy jön haza a munkából / buliból / kiküldetésből, hogy Bogár, úgy örülök, hogy veled vagyok! És ezt én is így érzem. És akkor mi bajunk lehet.

Reklámok

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum