Programok Bangkoktól Jeruzsálemig

2013.04.17

Beültem egy belvárosi thai étterembe a déli menüre, és már a pincér barázdás arcvonásaitól is könnybe lábadt a szemem a honvágytól. Mikor pedig belekanalaztam a kókusztejes-citromfüves levesbe, legszívesebben azonnal elindultam volna Bangkokba. Alig pár hetet voltam ott, de annyira a szívemhez nőtt Thaiföld. Talán mint Marokkó vagy Korzika vagy a Dolomitok.
Ezután betértem a Rumbach zsinagógába, ahová már évek óta el akarok menni, pontosabban mióta Myreille írt róla, és minden évben csak másolgattam a határidőnaplóm hátuljába íródó mini-bakancslistában. Hát durva egy hely, épp olyan volt, mint a képeken. Egyfelől morbid, másfelől romantikus, és a nap is épp úgy besütött néhány percre. Kár ezért a helyért.
Ami még fura volt, az a hétvégi színház a Vígban, ahonnan eljöttünk az első felvonás végén. Még végigszenvedtem volna, ha nem fáj a hasam, és ha már páholy jegyünk volt (éljen a Ma este színház), hátha kikerekedik belőle valami bizarr szépség, mint a Levegőt! című magyar filmben. A darab szerintem inkább a Trafóba való, meglehetősen vontatott, de Eszenyi egész jó volt benne, annak ellenére, hogy nem a kedvencem.
Ez a nyavalyás freeblog meg döglődik – már bejegyzést sem lehet közzé tenni (legalább a blogexport működik most). A Reader is megszűnik. Öregszünk. Majd visszasírjuk ezeket, mint a szüleink a Bambit.

Költözés

Mostantól itt folytatom. A freeblog behalt.

2004 júniusában kezdtem el ott írni, azóta mintegy 1500 bejegyzés született, fél millió szó.

Az utóbbi napokban végigolvastam mindent. Durva. Kilenc év. Az eleje mintha nem is velem történt volna. Már alig emlékszem. Jó, hogy írtam.

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum