Megszületett!

A legutóbbi bejegyzésem nem volt végül vaklárma – csütörtökön délután negyed háromra megszületett a kisfiunk.

Valahogy akárhányszor leírom ezt, hogy kisfiunk, könnybe lábad a szemem. Tudod, a hormonok.

Most nem fogok hosszú szüléses bejegyzéseket írni, mert hulla vagyok –  a kilenc hónap terhesség bakfitty volt az utóbbi négy naphoz képest, komolyan.
Most éppen kivételesen alszik, de egyébként szokása, hogy éjjelente 4-5 órát sír, vagy ahogy leteszem sír, esetleg fél óra múlva, épp mikor visszabújok az ágyba. Most pl. este kilenctől hajnal kettőig ment a műsor, majd reggel kilenctől délután kettőig. Néha már én is sírok. Nem, ez nem a hormonok.

De lassan közelebb kerülök a probléma megoldásához – remélem. Remélhetőleg anélkül, hogy sírni hagynám vagy cumit tömnék a szájába. De hogy régen mit csináltak az anyák, az internet előtti időkben? Tudom, az anyjukra meg a család nőtagjaira számíthattak, de ők javarészt még a régi poroszos módszerekkel neveltek bennünket. Ilyeneket mondanak, hogy: told ki a konyhába éjszaka, ha sír. Meg minek lóg folyton a melleden? Háromkor, hatkor, kilenckor van etetés, slussz-passz. Meg hogy mert elkényeztetted. Etetésen kívül ágyban a helye.
Pedig valószínűbb, hogy hascsikarás áll a háttérben.

De ettől függetlenül / emellett is klassz kislegény, rengeteget mosolyog (tudom, csak önkéntelen mimika), és ilyenkor zabálni való. És órákig lehet nézegetni meg nevetni a grimaszain, és állítólag szép is, bár szerintem minden anyukának ezt mondják.
A férjem is tök jó – már első este bevállalta a fürdetést, sőt a kakis pelenkát is, pedig korábban kijelentette, hogy ő azt azért nem.

Szóval ha nem vagyok épp végkimerült, akkor nagy öröm van meg boldogság. Aztán majd ha egyszer egy nap alszom hat órát (akár részletekben is) akkor majd leírok mindent bővebben.

Hozzászólások lezárva.

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum