Életkép

Tíz óra van, a gép előtt ülök tisztán, megfésülködve, felöltözve (ez nekem nagyon fontos a jó és tevékeny közérzethez). Müzlit eszem naranccsal és banánnal. Már betettem egy mosást és elpakoltam a hálószobában is. És – tadadadá -a kisfiam eközben békésen aszik a kiságyában a mai második etetés után.
Nyolckor keltem úgy, hogy éjszaka csak egyszer ébresztett: az esti fél tizenegyes fekvés után hajnal háromkor, aztán négy után elaludt, és húzta a lóbőrt reggelig. Huh, micsoda más világ ez így! Igaz, hogy délelőtt általában órákig ébren van és rengeteget eszik, aztán többnyire három után alszik csak el, akkor viszont nyomja nyolcig. Aztán fürdetés közben jól kiüvölti magát, ettől elfárad, és alszik kisebb megszakításokkal reggelig. Szóval vannak hosszú ébrenlétek rengeteg evéssel és hosszú órák alvással – és ez így szuper jó, mert pl. délután el lehet menni fagyizni vagy csavarogni, ő úgyis békésen átalussza. Ja, ha neadjisten babahordozóban, autóban alszik el délután, akkor olyat durmol, hogy úgy kell este ébresztgetni.

Ehhez az kellett – a kezdeti nekikeseredés után – hogy rájöjjek, hogy valami bántja a hasát, úgyhogy abbahagytam a tejivást, a homeopátiás bogyókat és a szoptatós teát (mind okozhatnak hasfájást), bevezettük a tornáztatást és a hasmasszázst, kap cseppeket, és béreltem mérleget, hogy megbizonyosodhassak arról, hogy eleget és jól eszik (a kezdeti nehézségek után még mindig az volt az érzésem, hogy nem eszik eleget, pedig de). Végülis nem tudom, hogy melyik használt, de azóta boldog vagyok. És szerintem ő is, rendszeresen mosolyog, amikor jóllakott: tejmaradékkal a szája sarkában hunyorogva vigyorog bele a világba mint egy kis buddha.

És nagyon büszke is vagyok, mert tegnap lemértük fürdetés előtt, és több mint 100 grammit hízott egy hét alatt, mióta itthon vagyunk (nem tudni pont mennyit, mert most evett előtte, akkor meg ki tudja, de 100-150 között). És ezt én adtam neki, belőlem ette, érted? Mármint hogy tudom etetni, táplálni, növeszteni. Ez azért baromi jó érzés.  Ahogy párnásodnak a kis ujjai.

Aztán azon is sokat törpöltem, hogy hogy aludjunk: együtt, külön – házasélet vagy baba biztonság, együttlét vagy álmatlan férj, légzésfigyelő vagy nagy ágy. Most úgy alakult ki – és szerintem tök jó így, ha már egyszer van rá lehetőség – hogy este a saját ágyában alszik el, én pedig a férjjel a miénkben, ahol este még nem kell tekintettel lenni a babára. Mikor éjjel felébred, én kimegyek, a gyerekszobában megetetem, és ha könnyen elalszik, visszateszem és megyek az ágyamba. Ha nem, vagy ha már az aznap éjjeli második kelés, akkor felmegyek a vendégszobába gyerekestül, és ott alszunk reggelig együtt. Így este van házas élet, éjjel etetés igény szerint, a férj rendesen tud aludni, illetve reggel én is, mert nem ébreszt fel a reggeli pakolással / öltözéssel. Úgyhogy a kecske is meg a káposzta is megvan.

Szóval most minden szép és minden jó, nüansznyi nyavalyáktól eltekintve. Maradjon ilyen nyugodt és kiegyensúlyozott minden. Én meg majd idővel visszatalálok az életemhez, mert pillanatnyilag még nem emlékszem, hogy hol is hagytam abba. De nem olyan sürgős – végülis még gyermekágy van, nem?

Hozzászólások lezárva.

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum