Mikro – makro

Kilépve a ház falai közül – ha rossz irányba indulok – legszívesebben rögtön ki is szaladnék belőle.

Tegnap az okmányirodában ütötték ki a biztosítékot (egy három hónapos gyereket úgy kellene a kamera elé tartani az útlevél fényképhez, hogy a fotón ne látszódjon a kezem, ergo derék alatt (!) fogjam csak, hülyék ezek, nem tudja megtartani magát, végük levetkőztettem és a bodyja alá dugtam el a kezem, de addigra már bömbölt, úgyhogy nyugtatós kör, újra fotó, a nő meg csak hajtogatta, hogy úgysem lesz jó meg úgysem lesz kész, hiába fizettük ki a húszezer forintot a sürgősségi útlevélért, és én kevés híján elküldtem a bús büdös picsába ),
ma meg a Babaszafari nevű bababoltban (az üzletbe bemenni se igen lehet a babakocsival, az eladólányok flegmák, a színválasztékot csak interneten lehet megnézni, az árut egy utcával odább átvenni, ahol kiderül, hogy rossz színt kaptam, a raktáros hülyének néz, hogy márpedig ez a türkizkék, és ez nam lila, aztán rászólok, hogy hívja fel az üzletet, de a telefonba  affektálva utánoz, hogy a hölgynek ez nem elég türkíííz, mire én elküldöm az egész bagázst kiabálva és kurvaéletezve, kezemben egy bőgő csecsemővel, aztán az internetről a webshopból kikeresem a megfelelő kódot (én!), és levetetem a raktárból), szóval komolyan nem tudom, hogy a rendszerrel van-e a baj, vagy az emberekkel, mindenesetre nem csoda, hogy ott tartunk, ahol tartunk, országilag meg emberiségileg, meg úgy egyáltalán.

De ha jó irányba indulok el otthonról, akkor ott vannak a hegyek, vagy a másik irányba a barátaim, a harmadikba meg a családom, és akkor meg minden jó. Mint ma is, mikor a sok lelkes családtag veszi körül a csemetémet, meg nagy nyüzsgés van, meg lilaakác meg nyugágy meg kacsazsíros kenyér meg gyereksereg meg társasjáték.

Mindig mondom, hogy a saját mikrokörnyezetéért az ember maga a felelős.

Ui: Mindkét említett helyen először kedves  voltam, konstruktívan álltam a problémák megoldásához, mosolyogtam, többszörösen érdeklődtem, hogy mit tehetnék illitve megoldási javaslatokkal álltam elő- szóval nem én lennék az eladók réme, csak néha.

Hozzászólások lezárva.

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum