Egyensúly a planétán

Már régóta motoszkál bennem a gyanú, hogy minden napra be van készítve a sírás-adag. Nem lehet megúszni. Nem nagy az adag, úgy fél-egy óra per nap, maximum, de az elkerülhetetlen. Ha reggel nincs baj, ha vajsimán megy az elalvás, ha mókás a nap, ha mosolyog a falevelekre, bámészkodik a hordozóból és az autóban kacag a rádiókabarén (komolyan!), és már azt hihetnénk, hogy ezzel meg is úsztuk aznapra – hát nem. A világegyetem egyensúlyban kell maradjon, ami jár az jár, estére tuti egy órás bőgés lesz a vége. A nyűgös napok pedig mosolyogva fejeződnek be. Így megy ez, mióta megszületett. Nem is kellene kapálóznom ellene, sőt igazából  motiválhatnám rögtön reggel a sírásra, akkor le lenne tudva az egész napra, és onnantól móka és kacagás estig.

Majd még akarok írni az itthonlét kontra munkáról, a munkahelyem megszűnéséről, a házvásárlás megrekedéséről, a nagymellűek alvásáról és a gyerekvállalás előtti félelmeim be(nem?)igazolódásáról. Csak hogy szavamat ne feledjem.

Hozzászólások lezárva.

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum