Történelmi pillanat fekvőhely szempontjából

Van-á-gyunk! Igen ágyon fekszem, és itthon!

A férjem valamiféle romantikus szabadságvágytól és fiatalságérzettől vezérelve mindig ágyellenség volt. A De nem kéne? kezdteű kérdéseimet mindig a De minek?-kel válaszolta meg. És végülis tényleg, minek? Van egy jó minőségű ágybetétünk, az fontos. És végülis tényleg nem hiányzott. Csak az éjjeliszekrény egy kicsit, az is csak takarításkor, hogy ne kelljen a földön taszigálni az újságokat meg orrcseppeket meg tollakat. Gondoltam, majd ha terhes leszek, nagy hassal úgysem fogok a matracról kászálódni. De kászálódtam, nem volt gond. Vagy majd az éjjeli etetésekkor. De akkor sem zavart. Én már bele is nyugodtam, hogy ilyen hippisen fogjuk leélni az életünket, mikor nemrég kiderült, hogy bepenészedett a földön tárolt ágybetét.
Úgyhogy ennek az lett a vége, hogy itt az ágy, ma össze is szereltük, de az éjjeliszekrénnyel együtt túl széles, mondhatni óriási, úgyhogy valamit tenni kell, de egyenlőre félbehagytuk, mert Jónást már nem kötötték le a kartondobozok és nagy sírást csapott, másrészt mert fűrészes DIY projekt lesz a vége, ami több időt igényel. Úgyhogy itt az ágy, meg két félkész éjjeliszekrény és egy halom kartonpapír a szobában. Jó éjszakát.

Hozzászólások lezárva.

Kapcsolat: mail to: bogaar@gmail.com

mail to: bogaar@gmail.com

Archívum